Hagyd, hogy Krisztus fényessége ragyogjon!
2021. január 28. Évközi harmadik hét – csütörtök
Aquinói Szent Tamás

Mk 4,21-25
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: "Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!" Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van."

Bevezető ima: Uram, köszönöm, hogy a mai napon emlékeztetsz keresztény méltóságomra. A keresztségben tőled kapott kegyelem, és az evangélium tanítása megvilágosították lelkemet. Uram, Te vagy az én világosságom.

Kérés: Uram, segíts igazi tanúságot tennem világosságodról!

1. Átláthatóság az életünkben. Isten lát minket. Ez egy egyszerű és egyben hatalmas igazság. Isten tekintete szeretetteli. Nem bújhatunk el önmagunk elől, és igazában mások elől sem. Ami azonban teljesen biztos, hogy Isten elől nem rejtőzhetünk el. Isten átvilágítja életünket, így mi megláthatjuk az önmagunkról szóló igazságot. Mégsem kell szégyenkeznünk, ha mások is látják, milyenek vagyunk valójában. Az igazi boldogság csak az igazsághoz való ragaszkodásból eredhet, és abból növekedhet.

2. Fény a világnak. Az életünk nem egyszerű önmagunk számára sem. Ajándéknak kell lennünk mások számára – ajándéknak, ami Istenhez vezet. Ez a legnagyobb dolog életünkben: arra kaptunk meghívást, hogy életet ajándékozzunk. Meghívást kaptunk, hogy részt vegyünk Isten termékenységében. Amikor másokban világosságot gyújtunk, életet ajándékozunk. Amikor tévedhetetlenül megyünk a fény felé, és megmutatjuk a világosságot, másoknak segítünk eljutni a fényességre. Annak a fényességnek, amelyet a mi életünk sugároz kifelé, hatása van más lelkekre. A Második Vatikánin Zsinat kifejti, hogy a modern embernek szüksége van alapokra, hogy remélni tudjon. Egy keresztény embernek van reménysége. Elrejtem-e, vagy kioltom-e ezt a fényt, csak azért, mert félek megosztani másokkal? Vagy én akarom-e a világot megajándékozni a fénnyel? Azt akarom-e, hogy a világ lássa, sokkal nagyobbak lehetünk, mint amit el tudunk képzelni, mert a mi Mennyei Atyánk sokkal nagyobb, mint amit mi valaha is el tudtunk képzelni.

3. Tenni azért, hogy az igazság fényességét megéljük. Az erkölcsi relativizmus a mai világban széles körben elterjedt. Sokan azt hiszik, ők maguk határozhatják meg az alapokat, amelyek szerint élni akarnak, ahelyett, hogy az Isten szerető tervében meghatározott alapok szerint próbálnék formálni a lelkiismeretüket. Istennek ez a terve és az Ő elvei a legjobbak az ember számára. Megelégszem-e azzal, hogy igyekszem helyesen cselekedni, vagy jósággal és bölcsességgel megpróbálom mások lelkiismeretét is megvilágítani? Sikerült már valaha felkeltenem valakiben, hogy egy rossz cselekedet után bocsánatot kérjen? Azon vagyok, hogy az élet méltóságát annak minden egyes szakaszában védelmezzem? Bátran fel merek lépni, ha valakit a háta mögött kritizálnak és megszólnak?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy figyelmeztetsz engem. Megvilágosítottad lelkemet, így én is lehetek mások számára fény. Uram, segíts bíznom, a Te fényed erejében: igazságod és kegyelmed erejében. Add, hogy elég bátor legyek fényedet beengedni lelkembe, hogy még mélyebbre hatolhasson bennem! Adj elég bátorságot ahhoz, hogy ne rejtőzzek el fényességed elől, és azt másoknak tovább tudjam adni!

Elhatározás: A Katolikus Egyház Katekizmusából elolvasok egy pontot a hitről és az erkölcsről; ezáltal képezem a lelkiismeretem.