Miért böjtöljünk?
2020. február 28. – Hamvazószerda utáni péntek

Mt 9, 14-15
Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?” Jézus így felelt: „Hát búsulhat a násznép, mikor vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elveszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Bevezető ima: Uram, Te tudod, milyen nagyon szükségem van rád és mily nagyon függök tőled. Ismered gyengeségeimet és hibáimat. Segíts növekednem a bizalomban, és hogy egész reményemet a Te szeretetedbe és irgalmadba helyezzem! Taníts meg, hogy minden nap bízzak hatalmadban, ígéretedben és kegyelmedben! Segíts, hogy kövesselek a szeretet és nagylelkűség keresztútján, hogy minél közelebb kerüljek hozzád.

Kérés: Uram, taníts meg, hogy nyomodban járjak, és szeressem az áldozatot, mint a vezeklés és megtisztulás útját!

1. Krisztussal szenvedni. Jézus azt mondta, eljön az idő, mikor a tanítványai böjtölni fognak. Most, hogy visszatért Atyjához, rajtunk áll, hogy az Ő gyógyító művét folytassuk. „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24) - ahogy Szent Pál mondja. Saját áldozatunkat Krisztuséhoz kötjük, hogy közelebb jussunk hozzá és más kegyelmeket elnyerjünk önmagunk és mások számára. Az áldozat és az önmegtagadás lelkülete kell, hogy teljessé tegye minden keresztény életét.

2. Testi és lelki éhség.  Amikor böjtölünk és megérezzük az éhséget, az a lelkünk mélyén levő szellemi éhség szimbóluma, amit Isten és az ég után kellene éreznünk. Ez a világ mindent kényelmessé tesz számunkra és mi gyakran elfelejtjük, hogy nem ez a mi igazi otthonunk. Egy idegen országban zarándokolunk, nagyon messze a hazánktól. A böjt feléleszti bennünk újra a vágyat, amit az utazó érez egy új úti cél iránt, bár boldog akkor is, amikor otthon lehet újra. Az igazi keresztény tele bizalommal vágyakozik a mennyország után, ahol örökké Istennel lehet és az örök boldogság lesz osztályrésze. Tudja, hogy minden jó ezen a világon csupán árnyéka annak csodálatos jónak, amit Isten azoknak készített, aki Őt szeretik. (Vö. Róm 8,28)

3. A lelkek utáni szomjúság. Jézus a kereszten ezt mondta „Szomjazom.” Azért tette ezt, mert minden embert ki akar engesztelni az Istennel. Jézus szomjazik a lelkekre, arra vágyik, hogy visszatérjünk Istenhez, szeressük Őt és rátaláljunk az örök életre vezető útra. Az önként vállalt áldozat és az önátadás, amit felajánlunk a szívek megtéréséért, megadja nekünk a szükséges kegyelmeket, hogy megváltozzunk és Istenhez visszatérjünk. Senki nem képes magát megváltoztatni; aki súlyos bűnben él, nem érdemli meg Isten kegyelmét. Ezért nekünk kell közbenjárnunk másokért felajánlott áldozataink és imáink által, hogy megkapják ők is azt a természetfölötti kegyelmet, amire szükségük van, hogy legyőzzék az akadályokat. A felebaráti szeretet legnagyobb tette, amit tehetünk és a legnagyobb öröm, amit átélhetünk, egy lélek megmentése Isten számára. Hány lélek vár a mi áldozatunkra és imánkra?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts nekem, hogy nagylelkűen és örömteli szívvel hozzak áldozatot, hiszen tudom, hogy az áldozat még jobban összeköt veled, és ezáltal oly sok lélek – akiket szeretsz, akikért meghaltál – fog megtérni.

Elhatározás: Kiválasztok magamnak valakit, akinek Isten kegyelmére van szüksége, és érte ajánlom föl ma minden áldozatom.