A kereszt az egyetlen út Istenhez
2020. február 27. – Hamvazószerda utáni csütörtök

Lk 9,22-25
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad." Majd így szólt mindnyájukhoz: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"

Bevezető ima: Uram Jézus, Te nem menekültél el a szenvedések elöl, hanem megtetted, amit irántunk való szereteted diktált. Uram, bízom benned. Úr Jézus, Te abban a reményben mentél Jeruzsálembe, hogy minket hazavezetsz az atyai házba. Remélek benned, mert a szeretetben nem ismersz határokat. Még amikor ellenségeid halálra adtak, akkor is értük imádkoztál. Uram, szeretlek téged.

Kérés: Uram, add meg nekem, hogy képes legyek hordozni keresztem és szenvedéseim súlyát, amelyet vállamra raktál! Segíts felismernem a szenvedés megváltó erejét, és segíts átölelnem keresztem!

1. Tanulni a szenvedésből. A szenvedés mindig jelen van életünkben, mi azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy kerüljük, vagy megfutamodjunk előle. Ez érvényes a legkisebb karcolástól, amikor először esünk el a biciklivel, az igazán nagy gondokig, amikor egy jó barátunk elárul minket. Ha fájdalmat érzünk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megszüntessük azt. Mai világunkban már minden típusú fájdalomra és szenvedésre, amit csak érezhetünk, van fájdalomcsillapító gyógyszer. Minden szenvedésben ott rejtőzik a tanítás, és erre a tanításra jobban emlékszünk vissza, ha megtanultuk elviselni a szenvedést. Krisztus előre látta, hogy nem fogják elfogadni Őt, szenvedni fog, és megölik, mégsem menekült el. Ezt lehetőségként használta föl, hogy megmutassa irántunk való mélységes szeretetét: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13). Ezt teszik a szülők, amikor gyermekeiknek ajándékozzák idejüket és figyelmüket, Ezt teszik az igaz barátok, amikor önzetlenül segítenek. Ez tesszük mi magunk is, amikor segítünk egy szükséget szenvedőn.

2. Ne veszítsük el a bátorságunkat! Olykor úgy érezzük, hogy túl sokat várnak el tőlünk. Lassan elegünk lesz saját hibáinkból, és azok következményeiből. A Krisztus követésében botladozó küzdelmünk felőröl minket. Az erények teljességéhez vezető utat biztosan rengeteg kegyelem kíséri, de mégis nagyon fárasztó. Nem baj, ha ezerszer elesünk is, amíg a küzdelmet tudjuk szeretni és nem az elbukást. Nincs értelme kételkedni, mert Krisztus a mi oldalunkon, velünk együtt küzd. Egy botladozó küzdelem fáradsága jobban tetszik Jézusnak, mint egy egyszerű és kényelmes győzelem. Krisztus arra emlékeztet minket, hogy sokat fog szenvedni, elutasítják majd, és megölik, és mindannak, aki az Ő tanítványa akar lenni, fel kell vennie keresztjét, és követnie kell Őt.

3. Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. Krisztus eljövetelével a földön új értelmet kapott a szenvedés. Jézus lehetőséggé alakította szenvedéseinket, hogy a megváltó és gyógyító szeretettel szembeszállhatunk a bűn következményeivel – a szenvedéssel, betegséggel és fájdalommal. Amikor az apostolok megkérdezték a mi Urunktól, hogy ki a felelős a születésétől fogva vak ember szerencsétlenségéért, Krisztus így válaszolt: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.” (Jn 9,3) Szent Pál felkiált sikertelenségében és gyengeségében: „Ezért kedvem telik a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2 Kor 12,10) Az önmegtagadás és gyengeségünk beismerése által tud életünkben megnyilvánulni Isten ereje és az Ő csodái.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy mindent, ami engem ér – legyen az fájdalom, szenvedés, vagy betegség – lehetőségként fogjak föl, amivel szerethetek, növekedhetek a szeretetben, és dicsőíthetlek a szeretetemmel.

Elhatározás: Mielőtt ma valamit teszek, megvizsgálom indítékaimat, miért akarom ezt tenni: magamért cselekszem, vagy Istenért? Ha magamért tenném, megváltoztatom szándékaimat, vagy nem teszem meg az adott dolgot, különösen, ha alkalom nyílik ehelyett valamit Istenért tenni, és Őt a felebarátaimban szolgálni.