Buzgó szív
2020. december 27. Karácsony nyolcada
Szent János apostol
Evangélium:
Jn 20,2-8
A
hét első napján (húsvétvasárnap) kora reggel Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt
mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!”
Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten
együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és
elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem
ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a
sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt,
nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva.
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta
és hit.
Bevezető ima: Uram, ma
annak a szeretetnek erejét szemlélem, amelyet apostolaid szívében
gyújtasz. Ma én is az apostolod akarok lenni. Hiszem, hogy szeretsz
engem. Hiszem, hogy Te legyőzted a bűnt és a halált. Hiszem, hogy velem
vagy.
Kérés: Uram, segíts, hogy megtaláljalak!
Elmélkedés:
1. Lelkesedéssel.
Szent János a legelső pillanattól kezdve rajongott Krisztusért.
Krisztus már nagyon korán meghódította a szívét. A János evangéliumában
leírtak sokszor nagyon személyes jellegűek, különleges bepillantást
nyújtanak Krisztus életébe. Krisztus közel engedte őt a szívéhez és ez
indokolttá tette János feltámadásba vetett hitét. Ezért rohant nagy
lelkesedéssel a sírhoz. Még nem tudta, hogy Krisztus feltámadt, de meg
akarta tudni. Ott akart lenni, ahol Krisztus volt. Én vágyakozok-e arra,
hogy ott legyek, ahol Krisztus? A karácsonyi időszak egy különleges
idő, amikor közelebb érezhetem magam Hozzá. Kihasználom-e ezt a
kegyelmet és megpróbálok-e többet beszélgetni Vele?
2. Haladéktalanul. Nincs tétovázás: odaérni, amilyen gyorsan
csak lehet. János tudta, hová kell mennie. Semmi más nem számított. Nem
hagyta, hogy bármi is útját állja. Egy szent élete sűrű. Minden
pillanatot és minden napot intenzíven él meg Krisztusért és a lelkekért.
Intenzív az imaélete – a száraz időszakokban vagy a fáradtság ellenére
is – mert tudja, hogy az imával töltött idő a nap legfontosabb része.
Egy szent a családjának és a másoknak tett szolgálatot is az igazi
szeretet intenzitásával teszi. Nem fárad bele, sokkal inkább közelebb
kerül általa Istenhez. Félek-e attól, hogy szeressek és az élet minden
pillanatát intenzíven éljem meg?
3. Hittel. János megkapta a jutalmat hitéért. Az Ura él!
Nincs semmi, még a halál sem, ami megsebezhetné Istenét. János megtanít
bennünket hinni, megtanít arra, hogy örömmel fedezzük fel Isten
jelenlétének jeleit. Felhasználom-e ezt a karácsonyt arra, hogy újra
megvalljam a Krisztus világban való jelenlétébe vetett hitemet?
Fejlesztem-e a természetfeletti látásmódomat a mindennapi történésekkel,
a körülöttem élőkkel való kapcsolatomban? Megpróbálok-e növekedni a
Krisztus győzelmébe vetett bizalomban és megpróbálom-e felfedezni ennek a
győzelemnek a jeleit?
Beszélgetés Krisztussal: Uram,
köszönetet mondok Szent János hitéért. Ő közel volt a szívedhez.
Segíts, hogy a szívemet a Te szívedbe helyezzem. Hozzád akarok futni az
életem nehéz és könnyű pillanataiban. Ma különösen közel akarok lenni
hozzád. Legyél ma Te is mellettem!
Elhatározás: Elimádkozom a
Hiszekegyet egy betlehemi jászol közelében és erőfeszítést teszek, hogy
beszéljek másoknak az isteni gondviselésről.
Kommentáld!