A szeretetben gyökerezik
2020. december 27.
Szent Család vasárnapja

Evangélium: 

Lk 2,22-40
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve”, és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát”. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek”. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Bevezető ima: Uram Jézus, kisgyermekké lettél, akit édesanyja karjában tartott és József védelmező szeretetére szorultál. Érezted szüleid jóságát és szeretetét. Ma a Te családod szeretetét ünnepeljük. Szeretnék szereteted titkába belépni, és bevinni azt a saját családomba is! Hiszem, és bízom abban, hogy segíteni fogsz ebben nekem.

Kérés: Uram, segíts felfedeznem a Szent Család szeretetének csodáját!

Elmélkedés:

1. A vőlegény velünk van. A mi Istenünk a szeretet Istene. Minden család részesedik ebből a szeretetből, mert Isten annak a szeretetnek a forrása, amely összetartja a családokat. Az a családi szeretet, amely egyszerre csodálatosan szép és igényes, megmutatja Krisztus szeretetének jelenlétét. Jézus elhozza ezt a szeretetet; az Atya iránti szeretetet, és az irántunk való szeretetét. Komolyan veszem Krisztus élő, és valóságos szerető jelenlétét a családomban? Igyekszem-e megélni ezt a szeretetet?

2. A család köteléke. Egy család egy bizonyos kötelék gyümölcse, amelynek Isten maga is részese. Isten kezdettől fogva azt akarta, hogy az ember részese legye az Ő családjának. A Szent Családban felismerhetjük Isten mindannyiunk iránti végleges szeretetszövetségét. A Szent Család csodálatra méltóan élte meg ezt a szövetséget, és hitét – Ábrahámhoz hasonlóan – teljesen Istenbe helyezte azzal, hogy odaadta magát akaratának és szeretetének. Ők tökéletesen teljesítették Isten rájuk vonatkozó terveit. Isten hűséges maradt hozzájuk, és megváltó tervének részeseivé tette őket. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten szeretete minden családra érvényes, és abban is biztosak lehetünk, hogy Ő hűséges marad megváltó tervéhez. Igyekszem-e megteremteni családomban az egységet azáltal, hogy a felebaráti szeretet természetfölötti erényét megélem?

3. Lelki örökség. A Szent Család az áldások egyik forrása. Az én családom is áldások forrása még akkor is, ha olykor fájdalmas pillanatokat kell megélnünk. Ha hűséges maradok a családomban betöltött szerepemhez, ez áldás lesz a világ számára. A keresztény családok példája sok embert vezet a hitre. Gyakran a legjobb apostolok – legyenek bár megszentelt életűek, vagy világi hívők – olyan családok gyümölcsei, amelyek valóban megélik hitüket.
"Jézus olyan családhoz akart tartozni, amely megtapasztalta ezeket a nehézségeket, hogy senki ne érezze magát kizárva Isten szeretetteljes jelenlétéből. A menekülés Egyiptomba, Heródes fenyegetései azt mutatják, hogy Isten jelen van ott, ahol az ember veszélyben van, ahol az ember szenved, ahonnan menekül, ahol megtapasztalja az elutasítást és a magára hagyatottságot; de Isten ott is jelen van, ahol az ember álmodozik, reménykedik, hogy szabadon visszatérhet hazájába, tervez és az életet, valamint a méltóságot választja magának és családjának. Ma, amikor a Szent Családra tekintünk, azt is látjuk, hogy milyen egyszerű életet folytatott Názáretben. Ez a példa olyan jó tesz a mi családjainknak, segít, hogy egyre inkább a szeretet és a kiengesztelődés közösségévé váljanak, ahol megtapasztalják a gyöngédséget, egymás kölcsönös megsegítését, a kölcsönös megbocsátást. Emlékezzünk a három kulcsszóra, amelyre szükség van ahhoz, hogy a családban békében és örömben éljünk: kérem, köszönöm, bocsáss meg. Amikor egy család tagjai nem tolakodók, és „engedélyt” kérnek, amikor nem önzők és megtanulnak „köszönetet” mondani, amikor egy családban észreveszik, hogy valami rosszat tettek és tudnak „bocsánatot” kérni, akkor abban a családban béke és öröm uralkodik. Emlékezzünk erre a három szóra!" (Ferenc Pápa 2013. Szent Család vasárnapján)
Egy család sem zárkózhat be önmagába; ahogy a Szent Családnak is, minden családnak van küldetése. Példánk által kell terjesztenünk a világban Isten Örömhírét. Családomban tudok-e követendő példakép lenni? Azon igyekszem-e, hogy otthon a családomban, és kint a világban is apostol legyek?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked, hogy jelenléteddel megszentelted a családokat. Szeretnélek minél jobban felfedezni saját családomban, és az engem körülvevő családokban. Segíts, hogy a számomra kedves emberek mellett ott állhassak az öröm és a fájdalom pillanataiban is! Te velünk vagy Urunk. Segíts apostolodnak lennem!

Elhatározás: Ma időt fogok szakítani egy olyan családtagomra, akit az elmúlt időben esetleg elhanyagoltam, beszélgetek vele, és figyelmesen meghallgatom őt.