Elsők és utolsók
2020. február 24. Évközi hetedik hét – kedd

Mk 9,30-37
Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni. Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: „Miről beszélgettetek az úton?” Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.”

Bevezető ima: Hálát adok neked Uram az evangéliumodért és azért, hogy ezeken a szavakon keresztül szólni szeretnél hozzám. Hálás vagyok, hogy beszélsz hozzám és tanítasz engem. Felajánlom neked az egész napomat; segíts észrevennem a lehetőségeket, amikor találkozhatok veled!

Kérés: Segíts, hogy le tudjam csitítani a világ zaját és be tudjam fogadni szeretetedet!

1. Utolsókból elsők. Annak ellenére, hogy Jézus nagyon sok időt töltött a tanítványokkal és próbálta őket felkészíteni arra az időre, amikor már nem lesz velük, ők előszeretettel vitatkoztak arról a kérdésről, hogy ki a legnagyobb közöttük. Hozzá vagyunk szokva, hogy az az első, aki legelöl áll, aki a leghangosabb, aki előtérbe kerül a többiekhez képest. Azt gondoljuk, hogy az a legjobb játékos, aki bedobja a kosarat. Pedig lehet, hogy a legjobb játékos az, aki a háttérből kivédi a támadásokat és adja a gólpasszt maga elé engedve a többieket. Krisztus szavait hallva azt érezhetjük, hogy amit eddig a győzelemről, nagyságról hittünk, nem fedi a valóságot, sőt arra késztethet minket, hogy újragondoljuk ezt a témát. Azonban Jézus szavai nem felborítják a gondolatainkat, hanem helyrezökkentik azokat.

2. Mindegyiknek a szolgája. Sok olyan anyukát és apukát ismerek, akik gyermekeik mellett átvirrasztott éjszakák után azon gondolkoztak, hogy vajon gyermekük hálás lesz-e a sok fizikai, lelki és érzelmi nehézségért, a lemondásokért, áldozatokért, amiket szüleik meghoztak értük. Minél nagyobb áldozatot hozunk, annál nagyobb elismerésre számítunk. Mi keresztények azonban nem arra vagyunk meghívva, hogy szívességeket tegyünk, amikért elismernek minket, hanem arra, hogy szolgáljunk mások felé, még akkor is, ha szolgálatunkat nem ismerik el, vagy nem olyan mértékben díjazzák, ahogyan számítunk rá. A mi jutalmunk Istentől jön, és lehet, hogy itt a földön világi szempontból nem vagyunk az elsők között, de Istennél igen, és a nevünk fel van írva a mennyben.

3. Nem értették a beszédet. Minél többet foglalkozunk ezzel az evangéliummal, annál jobban kezdjük kapisgálni, hogy mit is akar Isten mondani. Azonban az biztos, hogy itt mindenekelőtt a szívünkhöz beszél és nem a józan eszünkhöz. Isten legjobban a csendben tud hozzánk szólni, ezért nagyon fontos megadni neki a lehetőséget, időt szánni rá. Beszélhetünk Vele a buszon is, egy tárgyalás közben két elkalandozott gondolat között, azonban a hétköznapok zajában elég nehéz befogadni, amit mondani akar. Tehát Isten nem csak az eszünkhöz, hanem a szívünkhöz is szól, azonban Ő nem tolakodó, így akkor halljuk meg, ha valóban rá figyelünk. Milyen gyakran ülünk le csendben az Oltáriszentség elé vagy egy fáradt nap után milyen gyakran helyezkedünk az Ő jelenlétébe, tárjuk ki előtte a szívünket és kérjük, hogy szóljon hozzánk?

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm Jézus, hogy Te tartogatsz nekem olyan pillanatokat, amikor csak át akarsz ölelni és szeretni akarsz engem. Újíts meg engem Uram és adj erőt, hogy a mai napon mások felé szeretettel tudjak szolgálni!

Elhatározás: Ma reggel vagy este hagyok időt Istennek, hogy meggyőzze a szívemet arról, amit nem tudok megérten