Halld, a hírnök van itt!
2020. december 23. Advent harmadik hete – szerda

Evangélium: 

Lk 1,57-66
Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: "Nem, hanem Jánosnak kell hívni." Így válaszoltak neki: "Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának." Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János az ő neve." Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: "Vajon mi lesz ebből a gyerekből?" Mert az Úr keze volt vele.

Bevezető ima: Uram, alázatosan térdelek előtted és imádkozom, tudom, hogy tiéd a hatalom és a dicsőség. Nélküled semmi sem vagyok, de veled mindent megtehetek. Ebben bízva kérlek, segíts, hogy jól tudjak imádkozni, kifejezni vágyamat, hogy szeresselek és hasonuljak hozzád. Itt vagyok a Te tetszésedre és dicsőségedre.

Kérés: Uram, segíts, hogy jobban megbecsüljem a szülők és a család szerepét, mert ők a családegyház!

Elmélkedés:

1. Csodálatos kegyelem. Erzsébet és Zakariás számára nagy áldás volt, hogy öreg korukra gyermekük született. És nem akármilyen gyermek: ő volt Keresztelő János. Hogy felkészüljön nagyszerű hivatására, szüksége volt olyan szeretetre és irányításra, amilyent csak a szülei tudnak nyújtani. Számos nagy ember életútja indul ki abból a szeretetből, amit anyja vagy apja (vagy mindkettő) nyújt neki, miközben ők maguk a világtól elrejtve vannak. Vajon hálás vagyok-e szüleimnek azért, amit kaptam tőlük? Mindig törekszem arra, hogy azt tegyem, ami a legjobb a házastársamnak és gyermekeimnek, és nemcsak azt, ami a világ előtt a legjobbnak tűnik?

2. Isten hívása. A gyermeket nem apja után nevezik el, hanem azt a nevet kapja, amit Isten választott. Nagy feszültség egy gyermek életében (és néha a felnőtt életében is), ha az apja vagy anyja nyomdokában kell járnia, vagy azt a célt kell követnie, amit a szülei tűztek ki. Valójában mennyei Atyánk nyomdokában kell járnunk. Egyedül Isten adja meg életünk értelmét és célját. Előfordulhat, hogy szüleim vagy egyik rokonom elvárása megakadályoz abban, hogy Isten velem kapcsolatos tervét végrehajtsam? Vagy, ha én szülő vagyok, nem kényszerítem méltánytalanul gyermekeimre a saját elképzelésemet? Beleavatkozom a hivatásukba? Vagy a házasságukba?

3. Zakariás „igen”-je. Zakariás hangja akkor tér vissza, amikor elfogadja Isten tervét és jóváhagyja a gyermek nevét. Amikor végül „igen”-t mondunk Istennek, akkor találjuk meg életünk legmélyebb értelmét. Ekkor leszünk képesek arra, hogy jól kifejezzük magunkat. Még mindig váratom Istent?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Zakariás csak sokára, kilenc hónap és kerülők után találta meg saját útját. Szemléljem saját életemet én is úgy, mint egy utat, és legyek türelmes azokkal, akik még mindig keresik!

Elhatározás: Ma „igen”-t mondok valamire, amit Isten kér tőlem.