Életem mélyebb értelme
2020. december 17. Advent harmadik hete – csütörtök

Evangélium: 

Mt 1,1-17
Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját. Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor. A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.

Bevezető ima: Uram, a születésedre való ünnepi készület utolsó hetében szeretnék szívemben helyet készíteni neked. Hiszem, hogy itt vagy velem, és szeretném, hogy szólj hozzám. Mivel szeretlek téged, vágyakoztam a békének és az elmélkedésnek erre a pillanatára, bár nem volt könnyű időt szakítanom rá. Remélem, hogy ezen a feladatokban gazdag napon elkísérsz kegyelmeddel, s így olyan döntéseket tudok meghozni, amelyek tetszésedre lesznek.

Kérés: Uram, segíts, hogy tudatosabb legyen bennem emberi méltóságom, és ezt mindenkire átsugározzam, akikkel ma találkozom!

Elmélkedés:

1. A családfa kutatása. Sok ember próbálja meg felkutatni évszázadokra visszamenően a családfáját, hogy eredetét megtalálja. Olykor egyszerű ez a keresés, mert a család sok generáción át ugyanabban az országban élt. Más esetekben a kutatás megköveteli, hogy átkeljünk az óceánon, ahhoz, hogy kiássunk régi feljegyzéseket, és régi poros könyvekben keresgéljünk. A családfakutatás próbálkozás arra, hogy jobban megértsük, kik is vagyunk valójában. Jézusnak nem volt szüksége családfa-kutatásra. Ha szükség lenne bármilyen útmutatásra, életének sarokpontját így határozhatnánk meg: mindig tudatában volt annak, hogy az Atyától jött, és az Ő akarata iránti engedelmességből magára vállalta az emberi természetet. Mi is az Atyától származunk, aki megteremtett minket. Nekünk is teljesítenünk kell itt a földön a feladatunkat. Ebben van egész létünk értelme: az Atya Isten szeretete hívott életre minket.

2. Isten mindig hűséges. Máté evangéliumában az ősök kutatása a hitben egészen Ábrahám atyánkig megy vissza. Isten ígéretet tett Ábrahámnak, amely kimondta, hogy „Te népek sokaságának atyja leszel.” (Ter 17,4) Máté rögtön az evangéliuma elején világossá akarta tenni, hogy Isten mindig hűséges maradt ígéreteihez. Jézus a Messiás, Dávid Fia, Ábrahám, Fia, Isten ígéreteinek beteljesülése. Ezért mondja joggal Szent Péter: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12). Odafordulunk Jézushoz mindennapi gondjainkban és megpróbáltatásainkban is, vagy csak üdvösségünkért könyörgünk hozzá? Krisztus a napunk állandó viszonyítási pontja?

3. Az emberiség történetének összefoglalása. Az ember nagynak született: Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. A nevek felsorolása a nemzetségtáblán Máténál három részre oszlik, mintha így akarná megvilágítani az emberiség történetét. (1) Ábrahám engedelmessége által elmélyítette az Istennel kötött szövetséget. Az ember azért született és emelkedett fel, hogy király legyen. (2) Mégis hamar kiderült, hogy hatalmaskodó csupán. Elpazarolta szabadságát, amelyet Istentől kapott, ellenszegült, engedetlen volt és hátat fordított Teremtőjének. Az Atya könnyes szemmel látta, hogy tékozló fia hogyan teszi tönkre életét. (3) Isten az emberiség történetét mégsem azért írta meg, hogy az tragédiával fejeződjön be. Elküldte Fiát, hogy segítsen az emberiségnek visszanyerni nagyságát: nagyobb magasságba eljutni, és Isten gyermekeivé lenni. A történelem nem egy semmibe vezető út – van célja, ami az Istennel való egyesülésünket jelenti a mennyek országában. Ezért hálával, dicsérettel és tisztelettel tartozunk Istennek most és mindörökké.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, a Te karácsonyi születésed az emberiség történelmének középpontja, és megkoronázása. Hálát adok neked az élet ajándékáért, a feladatért, amit rám bíztál, a lehetőségért, amelyet megadtál nekem, hogy visszanyerjem méltóságomat. Hálát adok azért is, mert gyermekeddé fogadtál engem. Ismerem gyengeségemet, és a mocsaras életet, amelybe képes vagyok elmerülni. Azonban azt is tudom, hogy kegyelmeddel mindig mellettem állsz. Életemet felajánlom neked ma és minden nap szeretetem jeleként. Adjon ez az ajándékom mindig boldogságot!

Elhatározás: Ma lelkiismeret vizsgálatot tartok, és felkészülök egy jó szentgyónásra, hogy szívem méltó lakása lehessen az Istengyermeknek, aki hamarosan eljön.