Mást várjunk?
2020. december 16. Advent harmadik hete - szerda

Evangélium: 

Lk 7,19-23
János magához hívatta két tanítványát, és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: "Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat. Ezért így felelt nekik: "Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!" 

Bevezető ima: Mindenható Atyám, néped menedéke és ereje. Te véded az ellenségtől, és örökké megóvod azokat, akik bíznak benned. Bárcsak kitartóan keresnénk akaratodat, és megtalálnánk hozzád vezető utat a hívő engedelmesség által!

Kérés: Uram, segíts, hogy a hit szemével lássak!

Elmélkedés:

1. Mást várjunk? János lelke érett volt, mégis megzavarta őt, mintha Isten terve csak lassan bontakozna ki. Teljes szívéből hitte, hogy Jézus a Messiás, hiszen a Szentlélek nyilvánította ki ezt előtte. Mégsem történt semmi különös. Nem kételkedett Istenben, saját helyzetértékelésében kételkedett. Ezért küldött üzenetet ahhoz, aki egyedül képes megfelelni a kérdésére. Lelki érettségét jelzi, hogy nem tétovázik, hanem egyenesen ahhoz fordul, aki tisztázza számára a helyzetet. Amikor lelki életünket homály lepi el, forduljunk a kegyelem forrásához, amit Jézus alapított az Egyházban: az imádsághoz, a szentségekhez, a lelki vezetéshez, a Szentíráshoz és a szent hagyományhoz.

2. Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok! „Jézus a maga szavait számos"erővel, csodával és jellel" kísérte (ApCsel 2,22), melyek mutatják, hogy az Ország Őbenne jelen van. Ezek bizonyítják, hogy Jézus a megígért Messiás.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 547) Jézus tudja: János lelkileg felkészült arra, hogy az elmondottak alapján felismerje Isten művét. A tanítványok figyelmét viszont eddigi tetteire irányítja, áttereli a várakozásukat a politikai felszabadítóról a lelkek megváltójának igazi valójára, aki az embereket a bűntől, a tényleges gonosztól szabadítja meg.

3. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam. „Ne tévedjünk, Krisztus valóban igényes, Krisztus útja keskeny.” (VI. Pál pápa, 1970. március 4.) Egy dolog tudni, hogy kell viselnünk a keresztet és türelmesen kell eltűrnünk a megpróbáltatásokat. Más dolog ezt a tudást cselekedetre váltani. A kereszt – az üldözés, a kudarc, a félreértés – időnként váratlanul bukkannak fel. Vannak életünkben olyan percek, amikor csendben hangzik fel szívünkben a kérdés: „Uram, mit teszel, hol vagy mindebben?”  Az ilyen kérdés azt jelzi, hogy még nem ismerjük Isten útjait. Nevelése és feltételei néha szúrnak és fájnak, de mindig szeretetből fakadnak. Néha csalódottak vagyunk, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan hitünk szerint kellene. Jézus sohasem ígérte azt, hogy könnyű lesz az út, vagy, hogy nem fogunk szenvedni. Azt sem ígérte, hogy minden csatát megnyerünk. Azt azonban megígérte, hogy mindig hű marad hozzánk, és ha vele maradunk hitben, reményben és szeretetben, különösen a sötét percekben, akkor miénk lesz Ő a mennyben.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te tudod, milyen dolog türelmesen várni és csöndben szenvedni. Mind a mai napig várod a sok lelket, hogy visszatérjenek szerető szívedhez. Nehéz perceimben add meg nekem a kegyelmet, hogy bízzak benned akkor is, ha nem igazán értem útjaidat, hogy adjak, amikor kapni szeretnék, hogy szeressek, amikor inkább önző lennék. Szent Szűzanyám, fordítsd szívemet egyedül Jézus felé!

Elhatározás: Ma, ha van rá lehetőségem, meglátogatom Jézust az Oltáriszentségben és megújítom hitemet abban, hogy jelen van az Eucharisztiában.