Az Atya szőlőjében dolgozni
2020. december 15. Advent harmadik hete - kedd
Boldog Brenner János áldozópap és vértanú

Evangélium:

Mt 21, 28-32
"Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?" "Az első" - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek."

Bevezető ima: Atyám, itt állok készen arra, hogy feltárjam a szívemet előtted. Hiszem, hogy Te vagy az Istenem és Teremtőm. Tudom, hogy minden nap vezetsz engem. Megváltó Fiad által egyre közelebb kerülhetek hozzád. Szeretlek és szeretnék együttműködni veled a saját lelkem és számtalan másik lélek megmentéséért. Itt vagyok, Uram, hogy az akaratodat tegyem.

Kérés: Segíts, Uram, hogy nagylelkűen közreműködjek a lelkek megmentésében!

Elmélkedés:

1. Az ígéret megszegése. Úgy tűnik, hogy minél régebb óta vagyunk Jézus követői, annál jobban hasonlítunk a példázatbeli második fiúra. Igent mondtunk Istennek, és bár szándékunkban áll Őt követni, végül mégsem teszünk így. Majd megújítjuk elhatározásunkat, és a kezdeti lendület után ismét azon érjük magunkat, hogy magunkra fordítjuk az idő nagy részét és nem neki szenteljük. Miért van ez? Hiszen nem akarunk olyanok lenni, mint a fiú, aki csak a beszédével mondott igent. Az életem melyik területén teszek én is hasonlóan?

2. A minimum teljesítése. Nem lehet, hogy Jézus nem az Őt megillető első helyet kapja az életünkben? Egy olyan világban, melyben sokan csak langyos szívvel vagy egyáltalán nem követik Őt, úgy érezhetjük, hogy mi nagyszerűen megéljük a hitünket. Még akkor is ezt gondolhatjuk, ha éppen csak a „szükséges minimumot” teljesítjük, és olyan alapvető erények tekintetében, mint az önfeláldozás és a tisztaság, teljesen rossz úton járunk. Mi lenne, ha a hitünket is úgy ítélnénk meg, mint pl. a saját munkánkat? Elégedettek lennénk, ha tudnánk, hogy mindig csak a feltétlenül szükségeset tesszük meg, vagy egyes alapvető képességeink hiányoznak? Miért gondolom hát azt, hogy Jézussal szemben elég a trehány munka is? Elfeledtem, hogy az Atyaisten nem egy szolgálóként, hanem gyermekeként hív munkába?

3. Fontos vagyok a lelkek megmentésében. Jézus követése a legfontosabb dolog az életemben. Fontosabb bármelyik állásnál. Ő olyan küldetést adott nekem, mely az hasonló saját küldetéséhez. Azt akarja, hogy ne csak magam számára gyűjtsek kegyelmeket, hanem sok olyan lélek számára is, akiket talán nem is ismerek, és ezek a kegyelmek alapvető fontosságúak számukra. Ha megházasodom, értelemszerűen a házastársam és a gyermekeim lesznek azok, akik a legjobban részesednek azokból a kegyelmekből, melyeket az imádságom, a jó munkám és az áldozataim hoznak. De ezen túl nem is sejthetem, hogy még hány embernek segít az én életszentségem. Készen kell állnom arra, hogy bármikor tanúságot tegyek Jézusról, és minden élethelyzetben a kegyelmének a közvetítőjévé váljak.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, arra készülök, hogy megünnepeljem megváltó küldetésed kezdetét. Segíts felismernem, hogy milyen fontos feladatom van ebben a munkában, s így minél jobban tudjam azt teljesíteni! Segíts minél hűségesebben megélnem a mindennapi keresztény életemet és mindig tanúságot tennem rólad! Segíts másokat is hozzád vezetnem igazi keresztény szeretettel, büszkeség nélkül, hogy viselkedésem ne eltaszítsa őket, hanem hozzád vonzza! Segíts fényedet közvetítenem a családom felé!

Elhatározás: Küldetésem mely részét teljesítem a leggyengébben? Elgondolkozom azon, hogy a mai nap hogyan lehetek jobb ebben, és teszek is valamit ezen a területen.