Az erőszakosok országa?
2020. december 10. Advent második hete – csütörtök

Evangélium: 

Mt 11, 11-15
Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. Akinek van füle, hallja meg.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy számomra. Alázattal térdelek eléd, hódolok előtted és dicsőítelek téged. Vágyom a jutalomra, amit megígértél azoknak, akik osztatlan szívvel szeretnek téged. Nyugtalan a szívem, amíg el nem nyugszik benned.

Kérés: Uram, segíts, hogy vágyódjak a kifejezhetetlen mennyei boldogságra és törekedjek felé!

Elmélkedés:

1. Nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. Csodálattal csengő szavakkal beszél Krisztus Keresztelő Szent Jánosról, a legnagyobb dicsérettel illeti: „asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.” És Krisztus rámutat, hogy miért: ő az utolsó a próféták között, aki lezárja a törvények és a próféták korszakát. Ő azonban még ennél is nagyobb. Ő Illés, akinek a Messiás előtt el kellett jönnie, hogy előkészítse útját. Ekkor azonban egy váratlan fordulat következik: „De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.”. Krisztus szavai nem ébresztik-e fel lelkünkben a buzgó vágyat a mennyország felé? Mi más számíthat még az életben, minthogy megérkezzünk oda, ahol a legkisebb közülünk nagyobb lesz, mint aki a legnagyobb volt itt a földön?

2. Vágyunk a mennyre. Mennyire vágyunk igazán végső célunk elérésére? Nem hasonlít-e a hozzáállásunk Szent Ágostonéra, aki a megtérése alatt így imádkozott: „Adj nekem tisztaságot és önmegtartóztatást, de - még ne!” (Vallomások VII. 2.). Nem kell-e megvallanunk, hogy gyakran ezt mondjuk Istennek: „Uram, kérlek vígy a mennybe-, de most még ne!” Szent Ciprián egyik homíliájában kifejti ezt a jelenséget: „Milyen ésszerűtlen azt imádkozni, hogy legyen meg Isten akarata, és aztán nem engedelmeskedni azonnal, amikor elhív minket ebből a világból! Mi csak erőlködünk és ellenkezünk, mint az öntörvényű rabszolgák, és az Úr jelenlétébe bánattal és siránkozva érkezünk. Nem szabadon egyeztünk bele megérkezésünkbe, hanem muszájból. És mégis elvárjuk, hogy Ő, akihez akaratunk ellenére jöttünk, mennyei dicsőséggel jutalmazzon meg minket!”

3. A mennyek országa erőszakot szenved. Szükséges az igaz és őszinte vágyódás a menny felé, mert nem egyszerű bejutni oda. Krisztus hangsúlyozza: „A mennyek országa mindmáig erőszakot szenved”. Mit akar Urunk ezzel a rejtélyes állítással? Biztosan nem akar ellentmondani saját szeretet-parancsának. „Erőszakot venni” kizárólagosan saját büszkeségünkön és önzésünkön kell. Ahhoz, hogy eljussunk az életszentségre, Keresztelő Szent János nyomdokaiban kell járnunk, meg kell halnunk a földi kívánságoknak. Kész vagyok-e lemondani olyan dolgokról, amikről gyakran úgy érzem, hogy legbensőségesebben hozzám tartoznak? Imádkozom-e Istenhez az alázatosság lelkéért?
„Hogy másokat énnálam jobban szeressenek,
Hogy másokat többre becsüljenek,
Hogy világ szemében nőjön más, én hadd csökkenjek,
Hogy mást válasszanak ki, engem félre téve,
Hogy mást magasztaljanak, észre nem is véve,
Mindenben más előzzön meg fölénybe – Hogy ezt kívánjam, Uram Jézus, add kegyelmedet!  (Rafael Merry del Val bíboros, Az alázatosság Litániája)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, megmutattad nekem, hogy a mennyek országa nem a gyengéké és puhányoké, hanem azoké, akik elég erősek ahhoz, hogy meghaljanak saját magunknak, és érted és a lelkekért éljenek. Segíts növekednem az állhatatosságban, hogy elérhessek országodba!

Elhatározás: Ma, amikor valami fájdalom vagy bonyodalom ér, felajánlom Istennek a kellemetlenséget abban a hitben, hogy semmi nem fogható ahhoz a mennyei jutalomhoz, ami rám vár.