Bocsánatot nyertek bűneid
2020. december 7. Advent második hete – hétfő
Szent Ambrus püspök és egyháztanító
Len Adél

Evangélium:

Lk 5,17-26
És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvő bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre gondolkodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten? Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: Mit gondoltok szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj?” Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani - így szólt a bénához: - Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza. Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”

Bevezető ima: Uram, Jézus Krisztus! Születésed ünnepére elő akarom készíteni szívemet. Kérlek, vezess engem, hogy el ne tévedjek az úton, amely Betlehembe vezet!

Kérés: Uram! Kérlek, ne engedd, hogy kételkedjek irgalmasságodban!

Elmélkedés: 

1. …amikor látta hitüket. Krisztus rövid élete során rengeteg csodát tett. Ma éppen úgy történnek csodák, mint régen. De akkor is és ma is voltak, akik várták, várják a csodát és az mégsem történik meg. Ugyanis minden csodának feltétele a hit. Hinnünk kell abban, hogy Isten a legjobbat akarja számunkra. A mai emberből hiányzik a hit a csodában. Csak a megmagyarázhatót, a szemmel láthatót hiszi. Kér Istentől, miközben nem hiszi, hogy Isten mindenható, és főleg nem hiszi, hogy az Isten jó. Hiszen azért jött a földre, hogy kinyilvánítsa ezt a jóságot, ezt a szeretetet. Ezért ha csodát várunk, csodát kérünk, először vizsgáljuk meg a szándékaink tisztaságát: tudunk-e igazán hinni Isten jóságában, el tudjuk-e fogadni, ha nem olyan „alakban” érkezik a csoda, amilyenben mi elképzeljük, és nem utolsó sorban: megteszünk-e mindent, ami tőlünk telik, hogy megtörténhessék a csoda?

2. Bocsánatot nyertek bűneid. A bénát cipelő négy ember megtette a magáét, sőt a béna maga is, hiszen Krisztus „látta a hitüket”. És minderre meg is jött a válasz. Azonban Isten nem automata, amibe ha elegendő aprópénzt (hitet) dobunk, akkor megérkezik a gyógyulás… Nem az az első reakciója, hogy „kelj fel és járj”, hanem, hogy „bocsánatot nyertek bűneid”. Az embernek ugyanis sokkal nagyobb kárt okoz a lelki, mint a testi betegség. A testi betegség, bár legtöbbször fájdalmas és kényelmetlen, lehetőség a szeretetre, a nagyobb szeretetre. Hányszor megtapasztaljuk egy betegség során, hogy az Isten mellettünk van, hogy nem hagy el, hogy bízhatunk benne, hogy felajánlva a szenvedést sok jót tehetünk... A lelki betegség, a bűn, azonban pusztulásba taszít. Ezért Krisztus attól szabadítja meg a béna embert, ami igazán kárt okoz neki: a bűntől.

3. Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten? Az írástudók és farizeusok megbotránkoznak azon, hogy egy Názáretből jövő ember Istennel teszi magát egyenlővé. A béna meggyógyítása kisebb csodálkozást vált ki belőlük, mint a bűnök megbocsátása. Tudták ugyanis, hogy az, aki bűnöket bocsát meg Isten. Látták, de a szívük keménysége miatt nem ismerték fel. Felismerem-e Krisztust a gyóntatószékben, a bűneimet megbocsátó papban? Hiszem-e, hogy Istennek hatalma van eltörölni az eleséseimet, a gyengeségeimet? Hálát adok-e, hogy a földre jött és meghalt a bűneimért? Tudok-e felállni a „porból” azzal a hittel, hogy az, aki azt mondja nekem a pap által, hogy „bűneid bocsánatot nyertek, menj békével”, egy irgalmas és végtelenül szerető Isten?

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus! Köszönöm, hogy ma is szóltál hozzám. Köszönöm, hogy végtelen türelemmel minden nap biztatsz, hogy veled éljem életem minden pillanatát, hiszen az életemnek csak veled van értelme.

Elhatározás: A következő szentgyónásban jobban figyelek arra, hogy Krisztus az, aki jelen van a pap személyében.