Árvíz biztos
2020. december 3. Advent első hete – csütörtök
Xavéri Szent Ferenc

Evangélium: 

Mt 7,21; 24-27
Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált."

Bevezető ima: Uram, alázattal és reménnyel telt lélekkel jövök ma eléd. Nincsen bennem kétség afelől, hogy akarsz valamit mondani nekem. Imádságban közeledek hozzád, biztos vagyok szeretetben és bízom kegyelmedben, hogy képessé teszel megvalósítani mindazt, amit tőlem kérsz. Ezt az imádságot azokért a családtagjaimért ajánlom fel, akik távol vannak tőled.

Kérés: Uram, segíts elmélyítenem hitéletem és emberszeretetem, hogy jobban felkészüljek az előttem álló próbatételekre!

Elmélkedés:

1. A látszat. Könnyű Jézusnak azt mondani: „Uram, Uram”. Elvégre is, a hit által tudjuk, hogy Ő Isten Fia. Csodái és az Egyház állóképessége igazolja Krisztus isteni természetét. És mégis, nem elég, hogy csupán felismerjük az Ő istenségét. Az még nem garantál nekünk helyet a mennyben, hogy beismerjük: „Jézus az én megváltóm”. A Krisztusban való hit nem maradhat a szánkon, át kell, hogy itassa szívünket és eszünket egyaránt. Ezen kívül a hit magába foglalja Isten akaratának teljesítését – gondolatban, szóban és cselekedetben. Krisztusban való hitem hogyan nyilvánul meg tettekben? Megelégszem pusztán pár ima elmondásával?

2. Ami nem látszik. Krisztus arra buzdítja az apostolokat, hogy hitüket sziklára építsék és ne szentimentalizmusra. Keményen kell dolgoznunk, hogy szilárd alapot építsünk. Ez állhatatos imaéletet, felebaráti szeretetet és nagylelkűséget követel tőlünk. Alázatos és egyszerű szándékra is szükség van, hiszen az alapozás nem egy magával ragadó, elbűvölő munka. Kimondottan semmi szép nincs egy nagy, földbe vájt lyukban az építkezéseken. Így van ez a lelki életben is; ha alapozunk, mélyre kell ásnunk, el kell távolítanunk legnagyobb bűneinket. Ez megköveteli tőlünk, hogy őszintén szembenézzünk magunkkal, hogy vessük le álarcunkat, amit mások előtt viselünk. Ha nem tesszük meg ezt a lépést, életünket homokra építjük. Mennyire ásom ki eléggé az alapomat?

3. Túl késő. Az alapok szilárdnak tűnnek, ha minden nyugodt, békés. A jó időjárás nem teszi próbára az épület teherbírását. Az igazság akkor derül ki, mikor az idő rosszra fordul. Ugyanez történik a lelki életben. Amikor nyugalom és derű leng minket körül, a béke megerőltetés nélkül virágzik bennünk. De amikor krízisbe kerülünk – egy visszautasítás, egy betegség, egy kis ellentét egy erkölcsi kérdésben – ekkor tudjuk meg, mennyire is erős a mi hitünk. Péter, aki azzal dicsekedett, hogy kitart Urunk mellett "Ha mindnyájan megbotránkoznak is" (Mt 26, 33), kemény úton tanulta meg, hogy nem volt olyan bátor, mint hitte. Elhagyta Krisztust a Getszemáni-kertben, ahogy az összes többi apostol tette. Mennyire vagyok képes szembenézni a mindennapi kísértésekkel és akadályokkal? Mennyire tudok szembenézni egy komoly krízissel?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, néha attól félek, nem vagyok én sem sokkal jobb Péternél, aki azzal hencegett, hogy mindig veled marad, de elmenekült, amikor az őrök elfogtak téged nagycsütörtök éjjelén. Igaz keresztény tanú akarok lenni a világban, de a Te segítségedre van szükségem, hogy legyőzzem az emberektől való félelmem és lustaságom.

Elhatározás: Látható tanúságot akarok tenni a hitemről.