Jézus az élet kenyere
2020. december 2. Advent első hete – szerda

Evangélium: 

Mt 15, 29-37
Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült. Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsőítette Izrael Istenét. Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton." A tanítványok megjegyezték: "Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?" Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk." Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.

Bevezető ima: Úr Jézus, bizalommal fordulok hozzád, aki barátom és megváltóm vagy. Mindig vigyázol rám és védelmezel engem, akkor is, ha én nem törődöm veled. Köszönöm. Szeretlek téged, és hálás vagyok ezekért a pillanatokért, mikor felüdíthetem magam a jelenlétedben.

Kérés: Jézus, add, hogy megingathatatlanul bízzak feltétel nélküli szeretetedben!

Elmélkedés:

1. Jézus a hegyen Jézus a történelem és minden emberi törekvés gyújtópontja. Még akkor is megkeresik, amikor elhagyatott helyekre megy (mint a mai evangéliumban). Elment a Galileai tóhoz és felment a hegyre, és az ember tömeg megkeresi. Nem vallatja őket a múltjukról és nem ítéli el őket a bűneikért. Egyszerűen csak megadja minden egyes embernek, amire szüksége van, a vaknak látást, a némának a beszéd, a süketnek a hallás ajándékát. Képzeljük el egy pillanatra az emberiség e szegény tömegét, amint körülveszik a Mestert. Helyezkedjünk el mi magunk is közöttük! Elérkezik a pillanat, mikor te kerülsz sorra és hirtelen úgy érzed, az egész tömeg eltűnik és csak te vagy egyedül Jézussal. Ő a szemedbe néz szerető aggódással és megkérdezi, hogy kit keresel – akkor is, ha Ő már rég tudja válaszodat. Jézusom, te vagy az, akit keresek. Gyógyíts meg, és ne engedd, hogy ma bármilyen bűn elválasszon tőled!

2. „Nincs mit enniük” A szeretet nem mindig gyakorlatias. Jézus szíve könyörületes azok iránt, akik felkeresték őt. Tudja, milyen áldozatot vállaltak, hogy megtalálják őt, és nem fogja csalódottan magukra hagyni őket. Az apostolok csak a gyakorlati problémát látták, de Jézus a felebaráti szeretetben pontosan tudja, mit akar tenni. Mit tanulhatok Krisztus hozzáállásából? Cserben hagy-e valaha, vagy elégedetlen lehetek egyszer is, ha őszinte lélekkel keresem Krisztust?

3. Az élet kenyere. A kenyérszaporítás csodája csupán előjátéka egy még nagyobb csodának, amit Jézus tervez megtenni. Jézus ismeri szívünk vágyait és tudja, hogy az anyagi étel korlátolt, még akkor is, ha bőséges. Szent Ágoston megállapítja: „Magadnak teremtettél Uram és nyugtalan mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik!” ( Vallomások) Hogyan is lehet nem bízni abban, hogy Jézus mindig megadja nekem, amire igazán szükségem van?!  Hiszen oly mértékben lealacsonyodott és megalázta magát, hogy a kenyér színében jelen legyen, amelyet magamhoz vehetek, és valóban jóllakat engem!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, nagyon csökönyös és önfejű lélek vagyok. Tudom, hogy te vagy az egyetlen, aki képes betölteni szívem vágyát, és mégis oly gyakran e világ múlandó dolgaiban bízom helyetted. Nyugtasd meg lelkemet, hogy mindig gondoskodsz rólam, ha minden bizalmamat beléd helyezem! Tarts meg engem az úton mennyei királyságod felé, ahol te uralkodsz mindörökké!

Elhatározás: Ma többször megállok - mondjuk ebéd előtt - és meghívom szívembe Krisztust. Köszönetet mondok neki, hogy ajándékként odaadta magát az áldott Eucharisztiában és megújítom bizalmamat benne.