Legyen akkora a hitetek, mint a mustármag!
2020. november 26. Évközi harmincnegyedik hét – csütörtök

Evangélium: 

Lk 17, 11-19
Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!”. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: „Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”

Bevezető ima: Uram Jézus, örök Pásztor, lelkemet testeddel és véreddel táplálod. Életet adsz az Oltáriszentségben. Add meg nekem a kegyelmet, hogy kövesselek téged, és egyre inkább hasonlóvá váljak hozzád!

Kérés: Uram Jézus, nagyra becsülöm azt a pillanatot, amikor magamhoz veszem tested és véred. Add meg, hogy minden nap el tudjak menni szentmisére és részesüljek az életből és a kegyelmekből, amelyeket Te adsz!

Elmélkedés:

1. Vállalni, hogy őrültnek néznek Jézusért. Az emberek a faluban hallották, hogy Jézus be fog térni a faluba. Képzeljétek el, hogy milyen kíváncsiak voltak Jézus Krisztusra. Ahogy Jézus belépett a faluba, az emberek eldobták, ami a kezükben volt és rohantak, hogy láthassák Jézust. Tíz leprás közeledett Jézus felé a távolból és könyörögni kezdtek irgalmáért és a gyógyulásért. Mit gondolt a többi ember? Talán odafordultak egymáshoz és azt mondták: „Ezeknek a leprásoknak elment az eszük. "Mesternek" szólítják ezt az embert és azt hiszik, hogy valóban képes csodákat tenni.” Lehet, hogy az őket körülvevő tömegnek úgy tűnt, hogy a leprások megőrültek, de azok mégis hittel eltelve közelítettek az egyetlen Szenthez, aki meg tudta gyógyítani őket. A hitük elnyerte jutalmát. Milyen hiúság az, ami visszatart minket Krisztustól, a mi gyógyítónktól? Olyanná kell válnunk, mint amilyenek ezek a leprások voltak és nagy hittel és tisztelettel kell felé közelednünk. „Mester, könyörülj rajtunk!”

2. Erős hit. Mind a tíz leprás követte Jézus utasításait, és mindegyik meggyógyult útközben. Ugyanakkor csak egy jött vissza. Visszatért, hogy dicsőítse Istent, leboruljon Krisztus előtt és hálát adjon neki. Az embereket valószínűleg ámulatba ejtette a férfi visszatérése. Leprásan hagyta el a falut, és gyógyultan tért vissza. Ennek az embernek igaz hite volt. Tudta, hogy kinek köszönhette gyógyulását, és hálája tanúságot tett hitének mélységéről. Ez a leprás Krisztushoz kiáltott, és meghallgatásra talált. Jutalma lelkének megújulása volt, és Isten irgalmának és szeretetének bensőséges megtapasztalása.

3. A jó versenyen végigfutni. Habár Jézus mind a tíz leprást meggyógyította, a hit nem ugyanolyan mértékben eresztett gyökeret szívükben: csak egy tért vissza, hogy leboruljon Jézus lábai előtt. A kis mustármag méretű hitünk még mindig kemény talajon fekszik? Meg kell győződnünk arról, hogy hitünk az imádság gazdag és termékeny talajába van beágyazva és az Eucharisztia biztosít minket arról, hogy ez a végsőkig kitart. „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2 Tim 4,7).

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, örök Pásztor, mindig, amikor hozzád fordulok imádságban, meghallgatsz és segítesz engem. Köszönöm irgalmas szeretetedet. Továbbra is erősítsd és tápláld lelkemet mindig, amikor magamhoz veszem testedet és véredet. Engedd, hogy az Oltáriszentség csodája elmélyítse lelkem gyökereit, hogy erős és kitartó apostolod lehessek.

Elhatározás: El fogok menni minden nap misére, vagy a vírushelyzetben otthonról imádkozom és erre hívni fogom a barátaimat, hogy tartsanak velem