A kitartás kifizetődő
2020. november 16. Évközi harmincharmadik hét – hétfő

Evangélium: 

Lk 18,35-43
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: „Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: „Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Az így szólt: „Uram! Hogy lássak!” Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.” Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.

Bevezető ima: Uram Jézus, Te minden embernek megadod, amire szüksége van, ha hittel kéri tőled. Tudom, hogy talán nem kapom meg mindig amit akarok, vagy amire azt hiszem szükségem van, de bízom benned, hogy mindig megadod nekem, amire valóban szükségem van. Határtalan szeretetedben bízva kezdem ezt az elmélkedést.

Kérés: Krisztus Jézus, segíts megmaradnom a jó cselekedetekben és elkerülnöm a gonoszságot, hogy örömet okozhassak neked, így élvezvén szereteted az örökkévalóságig.

1. Csak Krisztus véleménye számít. Ahogy Krisztus közelít ehhez az emberhez, aki hallott érkezéséről, egy érdekes történés veszi kezdetét. Milyen munkát végezhetne ez az évek óta vak koldus? Ez az ő egyetlen esélye. Hallott azokról a hatalmas dolgokról, amelyeket Krisztus vitt végbe, ezért bármibe is kerüljön, találkozni akart vele. Döntést kellett hoznia. „Vagy a segítségéért könyörgök, vagy ülök szégyenben, csendben és hagyom, hogy elmenjen.” Egy pillanat múlva már kiáltotta Jézus nevét, újra és újra. A többiek a tömegben folyton mondták neki, hogy hallgasson, de az ő véleményük nem számított. Az ember minden idegszálával a célra összpontosított: találkozni Jézussal.

2. Kopogtass, és az ajtó kinyílik előtted. A keresztény élet sok akadály mutat, amelyek visszatartanak minket a szentség keresésétől. Az egyik legfárasztóbb ezek közül az egyhangúság. Minden nap egyformának tűnik, semmi új. Hová vezet ez? Itt a lehetőség, hogy gyakoroljuk hitünket. Ha minden nap kezdetén szilárd meggyőződéssel hisszük, hogy Krisztusnak minden nap van mondanivalója számunkra, sőt minden pillanatban, akkor ez igazán új kezdet lesz számunkra. Amikor így imádkozunk: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” az annyit tesz, mint „Uram add meg nekem mindazt, amiről tudod, hogy szükségem van rá ahhoz, hogy jobban szeresselek.”

3. A hit szemével kutatni. Amikor Krisztus visszaadja a vak látását, ez a hitének visszaadását is jelenti. Az evangélium gyakran hasonlítja össze a látást és a hitet. Szemünk látja az anyagi világ valóságát, hitünk pedig a szellemi világ valóságait. Milyen csodálatos, hogy Krisztus összehasonlít olyan dolgokat, amelyek túl magasak a mi értelmünknek, olyanokkal, amiket ismerünk, és minden nap megtapasztalunk. Mikor ez az ember visszakapja a hitét, ő a legboldogabb ember a föld kerekén, mert megtapasztalta milyen a hit nélkül élni. Néha nekünk is jó megtapasztalni a nehézségeket, hogy igazán tudjuk értékelni Isten ajándékait.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, tudom, hogy mérhetetlenül megáldottál engem. Ha hordoznom kell is keresztem, azt szeretetből engeded meg. Uram, add meg a kegyelmet, hogy ma egész nap elteljek a hála szellemével!

Elhatározás: Ma meglátogatom Krisztust az Eucharisztiában, vagy egy lelki áldozásban mondok köszönetet neki számos ajándékáért.