Krisztusba befektetni
2020. november 15. Évközi harmincharmadik vasárnap

Evangélium: 

Lk 25,14-30
Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: „Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!” Az ura azt válaszolta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!”

Bevezető ima: Úr Jézus, tudom, hogy nem szeretnéd, ha félelemben élnék. Csak egyfajta félelem jogos: annak a félelme, hogy elveszítelek. Mivel tudom, hogy sosem hagysz el, ezért ettől sem félek. Tudom, hogy csak akkor veszíthetlek el, ha én hagylak el téged. Jézus, segíts mindig előrébb jutnom a szeretetedbe vetett óriási hit segítségével!

Kérés: Mennyei Atyám, add meg nekem a beléd vetett még nagyobb hit és remény kegyelmét!

Elmélkedés:

1. Akinek sokat adnak, attól sokat is várnak el. Néha úgy tűnik, hogy életünk irányítása kicsúszik a kezünkből, és úgy érezhetjük, hogy nincs meg mindenünk, amivel úrrá lehetnénk a helyzeten. Ekkor emlékeztet a Szentírás egy nagy igazságra, méghozzá arra, hogy Krisztus sosem ad nekünk többet, mint amennyit kezelni tudunk! Amikor Krisztus egy küldetést ad nekünk, vagy megenged egy kísértést az életünkben, akkor mindig megadja a szükséges talentumokat is, és a kegyelmet, hogy teljesíteni tudjuk a küldetést vagy ellen tudjunk állni a kísértésnek. Akkor meg mitől kell félnünk? Mindannyiunknak más és más talentumok jutottak, ezért más és más gyümölcsöket kell hoznunk belőlük. Nem azt várja el tőlünk Krisztus, hogy olyan gyümölcsöket hozzunk, amelyek a talentumainkon túl mennek. Annyira vagyunk hűségesek, amennyire a talentumaink használatával megdicsőítjük Istent.

2. Nincs mástól félni, mint a félelemtől magától. Szent János azt mondja nekünk, hogy "Isten a szeretet". Ezért csak egy megfelelő választ tudunk neki adni szeretetére: a szeretetet. Elképesztő belegondolni, hogyan félhetünk attól, akit egyszerűen csak így jellemzünk: "a szeretet". Talán félünk attól, hogy mi fog történni a jövőben – az egyetemen, a munkahelyünkön, a családunkban - de megold ez bármit is? Ha visszanézünk a múltba, könnyen észrevesszük, hogy félelmeink nagy része megalapozatlan volt, és nem következett be. Akkor miért van ez a félelem mégis jelen? A Sátán minden lehetőséget megragad, hogy elválasszon minket Istentől, aki a szeretet. Ha nem tudja elérni, hogy elessünk azáltal, hogy bűnre csábít, akkor egy olyan képet fest le, aminek hatására félelem keletkezik bennünk, vagy elkedvetlenedünk. A halálos bűn után a legnagyobb ellenségünk az elkedvetlenedés. Ahelyett, hogy elkedvetlenedünk a kisebb hibáink miatt, lelkesnek kéne lennünk, hiszen Krisztus nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért, értünk. Kis hibáink tartanak alázatosnak, és ébresztenek rá bennünket, hogy mindig szükségünk van Krisztusra. Semmilyen más természet nem okoz nagyobb örömet Krisztus szívének, mint az alázatos, bizalomteljes gyermeké.  

3. Krisztusért vállalni a kockázatot. Krisztus a legnagyobb kockázatot vállalta értem! Meghalt értem, tudatában annak, hogy talán nem fogom Őt választani, és mégis, annak a kis esélye, hogy Őt választom, legyőzte annak a sokkal nagyobb lehetőségét, hogy elutasítom. Itt ismét emlékeztet a Szentírás arra, hogy Krisztus nem egy ember-tömegért halt meg, hanem mindannyiunkért egyenként, személyesen adta az életét. Ő meghalt értem! Jézusom, olyan akarok lenni, mint az első tanítványok, akik végtelen szeretettel szerettek. Szeretnék érted kockázatot is vállalni. Fel akarom ajánlani az életemet egy lélek megmentésére, pontosan tudva, hogy talán nem fog téged választani.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, tudom, hogy azt szeretnéd, ha nem félnék a sikertelenségtől. Tudom, hogy ha a tőlem telhető legjobbat adom érted, akkor ez nem is fordulhat elő. Segíts mindig lelkesen küzdenem, hogy dicsőségedben egyre jobb lehessek!

Elhatározás: Ma, beszélni fogok valakinek Krisztusról, ha lehetőségem nyílik rá.