Szüntelenül imádkozzatok!
2020. november 14. Évközi harminckettedik hét – szombat

Evangélium: 

Lk 18,1-8
Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy mindent hatalmadban áll megtenni, sőt hogy kőszívemet is át tudod alakítani olyan szívvé, mely téged feltétlenül szeret. Tudom, hogy jelenléted erőt fog adni nekem ahhoz, hogy mindent megtegyek, amit rám bízol.

Kérés: Uram és Istenem, növeld bennem a hitet! Add kegyelmedet, hogy bízzak folytonos jelenlétedben, és hogy segítsek legyőzni a világot a szeretet által!

Elmélkedés:

1. Az igazságos bíró. Megköszönjük Istennek az életünket. Ha ez Isten legfontosabb ajándéka, akkor csak úgy lenne helyes, ha egész életünk állandó imádság lenne. Az imában kifejezzük Istentől való függésünket. Nem eshetünk abba a csapdába, hogy mindennapi imaéletünket egy heroikus küzdelemnek tekintsük, imádságunk sokkal inkább annak a belátásunknak a jele, hogy mindenben tökéletesen Istentől függünk. Ezért helytelen anyagi dolgok miatt félni. Tényleg azt gondoljuk, hogy az „igazságos bíró” el fogja felejteni, hogy mire van szükségünk az életben? Szeretettel figyelni fog arra, hogy mindent megkapjunk, amire szükségünk van.

2. Elgondolkodtató. Ma megtudjuk, hogy Krisztus mit gondol az imádságról. Jézus állandóan beszélgetett Atyjával. Mivel mindig beszélt vele, soha sem támadtak közöttük ilyen-olyan nézeteltérések. Nyilvános fellépésére negyven napig készült imádságban. A pusztában Atyjával ápolt egysége olyan erődítmény volt, melybe még az ördög erős kísértése sem tudott behatolni: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Az ima lehet a mindennapi kenyerünk, és általa mindent teljesíthetünk, amire Isten kér minket.

3. Szent Tamás, taníts hinni! Ha valaki szkeptikus, „hitetlen Tamásnak” nevezzük. Szent Tamás apostol mégis éppen a hitnek példája, amiről Krisztus a mai evangéliumban beszél. Tamás nem az egyetlen apostol volt, aki elmenekült a kereszt elől. Krisztus megmutatta Tamásnak feltámadása után kezeit és oldalát, de Tamásnak még akkor is hittel kellett válaszolnia. Nem igaz, hogy Tamás nem hitt Istenben; sokkal inkább a tanítványoknak nem hitt. Kezdeti hitetlensége és aggálya a mi legnagyobb bizonyosságunk. Hitünk átlagos férfiak és nők élettapasztalatán alapszik. A többi apostol azért hitt, mert ők is látták a feltámadt Krisztust. Így mi is biztosak lehetünk abban, hogy hitünk alapigazságai biztos alapon állnak és Urunk dicsőséges eljövetelét teljes örömmel várhatjuk.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, az örök élet igéi nálad vannak. Örülök kegyelmednek és igazságodnak, mely által hasonlóvá válhatok hozzád. Halálod és feltámadásod által megszabadítottál bűneimtől. Segíts megköszönnöm olyan módon, ahogyan élek!

Elhatározás: Az Eucharisztiában jelenlévő Úr előtt, csendes imádságban fogok tölteni néhány pillanatot, és meg fogom köszönni azt a sok kegyelmet, melyet nekem ajándékozott.