Keressétek előbb Isten országát!
2020. november 12. Évközi harminckettedik. hét - csütörtök

Evangélium: 

Lk 17,20-25
Amikor a farizeusok megkérdezték Jézustól, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: Íme, itt van, vagy amott. Mert az Isten országa köztetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: Íme, itt van, íme, ott van; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.”

Bevezető ima: Mindenható Atyám, dicsőítlek téged a mai napért, amit nekem ajándékoztál. Imámat egyesítem az angyalok és szentek imádásával, melyet neked bemutatnak. Biztos vagyok benne, hogy e veled töltött pillanatok erősíteni fogják vágyamat, hogy az örök életre vezető utadon járjak.

Kérés: Uram, Jézus, növeld bennem a hitet! Részesítesz életedben; segíts, hogy ez az élet egyre inkább kibontakozzék szívemben!

Elmélkedés:

1. Soha ne add fel! Az élet egy értékes ajándék, és minden élőlénynek időre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön. Nehéz megfigyelni, hogy hogyan nő egy fa, de idővel látjuk, hogy nagyobb lett, és gyümölcsöt hoz. Túl gyakran akarjuk, hogy rögtön és kézzelfoghatóan megkapjuk erőfeszítéseink bérét, még akkor is, ha Isten arra kér, hogy türelmesen haladjunk előre. Jézus sok évig türelmesen dolgozott Názáretben, és Mennyei Atyja elégedett volt mindennel, amit csak tett. A keresztségben új életet kaptunk. Ez az új élet időt igényel és változatlan erőfeszítést, hogy gyümölcsöt hozzunk. A mindennapi ima, a szentségek gyakori vétele, és az állandó igyekezet azon, hogy jók legyünk tesz minket képessé arra, hogy gyümölcsöt hozzunk, maradandó gyümölcsöt.

2. Imádkozzál és dolgozzál! Egy teljes programterv manapság bevett szokás. Egy végigdolgozott nap végén megkérdezzük magunktól, hogy ténylegesen mennyit teljesítettünk. Talán elfelejtjük megkérdezni magunktól, hogy tettünk-e valamit, hogy szorosabbra fűzzük barátságunkat Krisztussal. Egy ilyen barátságot egy munkával eltöltött nap közepén kialakítani kevésbé nehéz, mint gondoljuk. Kegyelmével ténylegesen Isten életében részesülünk. Krisztus mindig velünk van, és megoszthatjuk vele mindennapi munkánkat, ha gondolatainkat a nap folyamán mindig újra felé fordítjuk. Az imádság nem valami kísérlet arra, hogy Krisztust becsúsztassuk a tevékenységeink közé. Az imádság azt jelenti, hogy Krisztus kísérjen minket mindenben, amit teszünk, és soha ne felejtsük el, hogy kiért tesszük mindazt.

3. A szeretet mindent legyőz. Mindannyian szenvedünk, de a barátunkkal, Krisztussal tudjuk, hogy soha sem a szenvedésé az utolsó szó. Krisztus azért jött, hogy megvilágosítsa lelkiismeretünket, és hogy megóvjon a bűn sötétjétől. Vele való kapcsolatunk valami dinamikus dolog, ami állandóan változik. Feltámadása utáni életét egy, az égen áthasító villámhoz hasonlítja. Ha egy ember szerelmes, állandóan arra gondol, hogy milyen szépet és jót tehet azért a személyért, akit szeret. A szeretet mindig aktív, és sohasem fáradt megtenni mindazt, ami a másik személynek segít. Ily módon a szenvedést is el tudjuk viselni azért, aki szeretünk, és ezáltal Krisztus példáját követjük.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, Te minden nap tettél jót, amikor a földön jártál. Részesülni akarok ma jóságodban. Szenvedtél értem a kereszten, és tudom, hogy szeretetednek példája erősíteni fog abban, hogy ma azt tegyem, ami neked tetszik.

Elhatározás: Ma reggel és délután egy rövid imában fel fogom ajánlani munkámat Istennek.