Az imádság hatalma
2020. november 11. Évközi harminckettedik hét – szerda
Tours-i Szent Márton püspök

Evangélium:

 

Lk 17, 11-19
Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!”. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus pedig így szólt: „Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”

Bevezető ima: Uram és Istenem, hatalmadban áll mindent meggyógyítani, ami a szívemet eltorzítja. Amikor vétkezem, növelem a távolságot közted és köztem, de most az imában feléd nyújtom a kezem. Remélek jóságodban és kegyelmedben.

 

Kérés: Uram, Jézus, Te megtanítasz bűnbánatot tartani, és hinni az evangéliumban. Add megbocsátásodat, hogy képes legyek felkelni, és követni téged a hit útján!

 

Elmélkedés:

1. Uram, hallgasd meg könyörgésünket! A leprások vallási és szociális szempontból kitaszítottak voltak. A városon kívül éltek, és tilos volt részt venniük nyilvános istentiszteleten. Gyógyulásuk a fizikai fájdalmak és szenvedések csillapodását jelentette, továbbá a társadalomba való visszatérésüket. Jézus volt az egyetlen reményük, ezért kiáltottak Hozzá így: „Könyörülj rajtunk!” Amikor imádkozunk, ugyanolyan intenzitással és lelkesedéssel kellene Jézushoz fordulnunk, mint ahogy a leprások tették. Az ima meghívás arra, hogy lelkünk hangját felemeljük, és Istentől szeretetének és kegyelmének ajándékát kérjük. Mindig meg fogja nekünk adni azt, amire szükségünk van.

 

2. Az engedelmesség boldogság. Amikor Istentől jót kérünk, akkor gyakran úgy tűnik, hogy nem válaszol imánkra. A leprások minden reményüket a tisztulásukba vetették, és tudták, hogy Jézus a válasz imájukra. Jézus ahelyett, hogy rögtön teljesítette volna kérésüket, megkérte őket arra, hogy mutassák meg magukat a papoknak. A leprások azonnal készek voltak a Mester szavainak követésére. Csak azután gyógyultak meg, miután hittel engedelmeskedtek Jézus szavainak. Isten akaratának való engedelmességünk megnyitja szívünket, és megtanít arra, hogy a dolgokat az Ő szemszögéből nézzük. Mindig biztosak lehetünk abban, hogy szavai éltetik lelkünket, és megvilágosítják értelmünket.

 

3. Dicsőítsük Istent! A leprások különbözőképpen reagáltak gyógyulásukra. Ez tanítás számunkra imádságunk mélységéről. Mind a tíz leprás nagyon igyekezett azért, hogy jót kapjon Istentől, és kívánságukat kifejezték kérésükben. Alaposan gondoskodtak arról, hogy Isten meghallja hangjukat. De amint megkapták, amit kértek, úgy tűnik, hogy legtöbben elfelejtették Jézust. Ugyanez előfordulhat a mi életünkben is. Amikor kérünk valamit Istentől, biztosak akarunk lenni abban, hogy hallja imánkat. Ugyanennyire igyekszünk vajon azon is, hogy kifejezzük felé hálánkat? Csak a szamáriai férfi igyekezett, hogy ugyanannyira megköszönje Istennek gyógyulását, és dicsőítse ezért, mint amennyire kérte Őt. Ezt mi is elmondhatjuk magunkról?

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, köszönöm neked, hogy meghaltál értem a kereszten. Köszönöm, hogy életem során megszámlálhatatlan alkalommal segítettél. Nyisd meg szívemet és segíts ugyanazzal a kitartással szeretnem és szolgálnom téged, ahogyan segítségedet és vezetésedet kértem!

 

Elhatározás: Ma egy tized rózsafüzért fogok felajánlani a súlyos betegségben szenvedőkért.