A hivatás szolgálata
2020. november 10. Évközi harminckettedik hét – kedd

Evangélium: 

Lk 17,7-10
Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy Te adtad életemet, hogy gyümölcsöt teremjek, maradandó gyümölcsöt. Ma kezedbe teszem képességeimet és tehetségeimet, és bízom abban, hogy segítesz nekem azok javára felhasználni őket, akiknek szüksége van rájuk.

Kérés: Uram, Jézus, földi életed során gyógyítottál, tanítottál, és megbocsátottad a bűnöket. Add meg nekem az örömöt, melyet azoknak ajándékozol, akik téged felebarátaikban szolgálnak!

Elmélkedés:

1. A szeretet türelmes. Volt már valaha olyan érzésed, hogy senki sem becsüli meg elvégzett munkádat? Ha igen, akkor ugyanabban a helyzetben vagy, mint a rabszolga a mai példabeszédben. Egész nap keményen dolgozott, és erre elismerés helyett utasították, hogy dolgozzon tovább. Ezt látszólag nehéz közzé tenni, de emlékeznünk kell arra, hogy Jézus úgy választja ki példázatait, hogy általuk megérthessük a lelki érettségre vezető utat. Ha felebarátaink és hozzátartozóink szolgálatának útján járunk, akkor azon kellene fáradoznunk, hogy tiszta szeretetből cselekedjünk, mely a másik javát akarja. Még ha fáj is, hogy senki sem veszi észre figyelmességünket, arra kellene gondolnunk, hogy Isten olvas a szívünkben, és mindig örül annak a jónak, amit teszünk.

2. Istenre vagyunk utalva. Nehéz az utasításokat betartani és engedelmeskedni; de egy bizalmi szavazat az is, ha valakit szolgálatra hívunk. Ha szolgálunk, akkor megerősítjük a családunkat, embertársainkat, sőt magát az Egyházat is. Senki sem olyan tehetséges közülünk, hogy ne legyen szüksége a mindennapi életben ráhagyatkozni másokra. Ha szerények vagyunk, belátjuk, hogy szükségünk van másokra, akik segítenek nekünk, de messze fontosabb felismernünk, hogy mindenért, ami jó, Istenre vagyunk utalva.

3. Jóval többet! Jézus tudja, mit jelent sokkal többet tenni, mint amire csak a kötelesség szólít. Nem volt neki kötelező gyámoltalan gyerekké lenni, mégis az lett, mert azt akarta, hogy közelebb kerülhessünk hozzá. Nem volt kötelező megtapasztalnia az éhség és fáradtság miatt korlátozott életünket, mégis végigélte, mert hordozni akarta terheinket. Nem volt törvény, mely előírta volna, hogy kereszten kell meghalnia, mégis kereszthalált halt, mert szeretete nem ismer határokat. Ha összehasonlítjuk szeretetünket az Úristen szeretetével, akkor azt kell mondanunk: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, köszönöm neked, hogy emberré lettél, hogy így tanulhatok határtalan szereteted példájából. Az életet ajándékoztad nekem, és azt akarod, hogy teljességgel megéljem, azzal, hogy tökéletesen szeretek, és odaadom magam mások iránt. Megígérem, hogy követlek, akárhová is vezetsz.

Elhatározás: Ma pár percet imával fogok tölteni, és kérni fogom Istent, hogy küldjön munkásokat aratásába, az Egyházba a papi és megszentelt életre szóló hivatások által.