Szent Imre az éberség példaképe
2020. november 5. Évközi harmincegyedik hét – csütörtök
P. Fejéregyházi Tamás

Lk 12,35-40
Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.''

Bevezető ima: „Istenünk, Te Szent Imrét tündöklő ifjúságában emelted szentjeid társaságába, miután sugallatodra neked szentelte életét. Engedd, hogy mindenkor közbenjáró segítőnk legyen nálad.” A szentmise könyörgésével forduljunk az Úristen felé, és kérjük Szent Imre hatékony közbenjárását, hogy mulandóságunk tudatában tudjuk élni a rendelkezésünkre álló időt, éberen várva az Úr eljövetelét, megnyilvánulását a mai nap folyamán.

Kérés: Uram, ma reggel, miközben színed elé helyezkedem, és felindítom magamban a hit, a remény és a szeretet érzületét, kérem kegyelmedet, hogy felismerjem élő jelenlétedet a nap eseményeiben, kiváltképpen a nehézségekben.

1. „Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják.” Az Úr Jézus az aktív várakozás lelkületére hangol minket. Nem a henyélő szolga alakját teszi példaértékűvé – akit a meglazított öv és az ellobbanó lámpás jelképezhet – hanem a házigazda fogadására illendően és serényen készülő intézőét, aki előre meggyújtott lámpásával bevilágítja a sötétségben hazaérkező urának útját. A ház ura bármikor betoppanhat, jövetele azonban el is húzódhat. A második és harmadik őrváltás – este tíz órától hajnali kettőig, ill. kettőtől reggel hat óráig tartó időszak – az egész éjszakai kimaradás eshetőségére utal. Az úr, amennyiben megérkezésekor éb(e)ren találja a szolgát, nagylelkűen megjutalmazza; míg a készenlét hiánya a fájdalmas veszteség távlatát sejteti (tolvaj-betörő alakja).

2. „Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Krisztus újbóli eljövetele bizonyos: maga az Úristen jelzi ezt több alkalommal (pl. Lk 21, 25-28); erre figyelmezteti az angyal is a Mesterüket búcsúztató tanítványokat (ld. ApCsel 1,11). Az Úrjövet azonban várathat is magára. A történelem „éjszakájában” az őrváltások nem órákban mérhetők, hanem évszázadok, évezredek léptékében. És még sincs távol az „Úr napja”, minden nap közelebb sodródunk hozzá. A közelgő mennyország gondolata a remény és a vigasz kimeríthetetlen forrása a jelen válság idején is. Az Úr napja nemcsak a történelem végén, az idők végeztével köszönt be, hanem egyéni létünk is beletorkollik. A halál ugyanis nem pusztán eltávozás a földi létből, hanem ébredés az örök életre, amikor is megtapasztaljuk a szerető Atya örök ölelését. Az elmúlás/ébredés (feltámadás) dinamikáját elővételezve már most megtapasztalhatjuk minden lemondásban, amit az Úrért, a hitbeli meggyőződésünkért vállalunk. Az mindennapos meghalás önmagunk számára egyben boldog megtapasztalása a feltámadásnak is, ami a szeretet győzelme az önzés felett.

3. Szent Imre példaképe a keresztényi éberségnek. Váratlan, fiatalkori halála nem érte őt felkészületlenül. Példája azért is csodálatraméltó, mert – Prohászka szavaival élve - ő a magyar „nemzet első fia”. Megtanít és megszeretteti velünk a keresztény éberség, Úrvárás (Advent) eszményét. Az egyik helyen azt olvassuk róla, hogy ,,boldog Imre megelégedvén kevés alvással, minden éjszakákon, mikor is már mindenek ágyra vetették magukat és előtte, miképpen királyi magzathoz illik, két gyertyatartó világított, ő Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végezetén szívének töredelmével Istennek bocsánatát kérte.” Mi akarunk és tudunk-e Istennek felajánlani az értékes időnkből? Amikor mindenki mással van elfoglalva, és a világ zaja folyamatosan magára vonja a figyelmemet, szakítok-e időt arra, hogy meglátogassam az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztust, aki mindig vár rám a tabernákulumban?

Beszélgetés Krisztussal: Nem érzem magam felkészültnek a veled való találkozásra, és Te mégis el akarsz jönni hozzám. Meg akarsz látogatni szentségi jelenléteddel, velem akarsz maradni életem minden napján, hogy ezáltal előkészíts a veled való végső nagy találkozásra. Közelséged tudata legyen az öröm állandó forrása bennem, amely megédesíti legkeserűbb élethelyzeteimet is. A mai liturgia szavaival akarok fohászkodni mindazokért, akik kedvesek számomra: „Istenünk, védd meg népedet minden bajtól, hogy Szent Imre közbenjárásával el tudjuk kerülni a jelen élet veszélyeit, és a jövendő örök dicsőséget megérdemeljük.”

Elhatározás: A mai nap folyamán felindítom a hit és a remény lelkületét, különösen a nehéz pillanatokban, és tíz percet szakítok arra, hogy elcsendesedjek az Oltáriszentség előtt.