Emlékezzünk vissza!
2020. február 18. Évközi hatodik hét – kedd
Marton Fabiola, a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű tagja 

Mk 8,14-21
Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: „Nincsen kenyerünk.” Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?” Azt felelték neki: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?'' Azt felelték neki: „Hetet.” Erre így szólt hozzájuk: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?”

Bevezető ima: Jézus, hadd legyek veled most néhány percig! Érints meg szívemet szavaiddal és add, hogy jobban megismerjelek Nyitott vagyok irántad, és szeretnélek szívembe fogadni úgy, ahogy vagy. Nem félek tőled, mert tudom, hogy Te vagy a Szeretet (1Jn 4,16).

Kérés: Taníts most imádkozni! Kérlek, legyél a vágyam és reményem mindennapi életem konkrét dolgaiban!

1. Van hely a szívünkben Istennek? Az apostolok mélyre süllyedtek a problémáikba. Alig van kenyerük, így hiányzik a legalapvetőbb dolog! Ez hogy lehet? Jézus mellettük van, de nem hallják szavát. Gondjukban el is felejtették, hogy ki is Ő, és a múltban már milyen mennyei jelekkel mutatta meg segítségét a nehéz helyzetekben – ilyen volt, amikor nem volt elég kenyér. Péter és a többi apostol szíve most vak, mert éppen az elkeseredés és az aggodalom töltötte el őket. Isten ott van, de nem látják. Csak erre gondolnak: nincs elég kenyerünk, probléma van!

2. Jézus észrevette ezt a reménytelenséget. Egy kicsit meg van lepődve, de a fényre vezeti a tanítványokat, és nem hagyja őket a bajukban elkeseredni. Felsorolja nekik, hogy miket tett a múltban – bármilyen kevés eszközzel is – és előhívja az emlékezetüket. A sötét pillanatainkban nekünk is szükséges visszagondolni, és még egyszer átélni azokat a jótetteket, amelyeket Isten vitt véghez velünk a múltban. Ne hagyjuk, hogy elsüllyedjünk a problémáinkkal együtt, hanem újítsuk meg a hitünket Jézusban, aki velünk van. A kenyérszaporításkor túlcsordult a kenyér mennyisége, így sok megmaradt. Ha Isten ad, akkor túlárad az ajándéka. Ő mindent ad, hiszen saját magát adja.

3. Én vagyok az élet kenyere!(Jn 6,48) Jézus hiányzik az életünkből? Akkor minden hiányzik. Ő valóbban a legszükségesebb. Erről a farizeusok és Heródes le akarják beszélni az embereket. „Belzebul szállta meg, a gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket” (Mk 3,22). Jézus hazudna és Sátának szolgálna? Ha ilyen beszéd hat ránk az életünkben, az olyan, mint  a kovász a kenyérben - akkor gyorsan veszítjük el reményünket. Legyen Jézus szava, jelenléte, kegyelme és személye a mi kovászunk és mindennapi kenyerünk!

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm az irántam való türelmedet, Uram. Te mondtad az Utolsó vacsorán: „a Vigasztaló, a Szentlélek, (...) megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn14,26) Jöjj Szentlélek, Vigasztalóm, segíts meglátni Jézus jelenlétét és szavait a múltamban és a jövendő életemben is!

Elhatározás: Visszaemlékezek és leírom azokat a pillanatokat az életemből, amikor biztos voltam, hogy Jézus működött, jelen volt, vagy a kegyelme áradt rám. Mindezért hálát adok az Istennek.