Megfigyelnek
2020. október 30. Évközi harmincadik hét – péntek

Evangélium: 

Lk 14, 1-6
Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. Ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. Aztán így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni.

Bevezető ima: Uram, kérlek, növeld hitemet, reményemet és irántad való szeretetemet! Nem a saját önző indíttatásból kérem, hanem hogy jobb tanúd lehessek ebben világban, mely ismereted hiánya miatt haldoklik. Hadd legyek fény a sötétségben, hirdetve amit saját szememmel láttam és saját fülemmel hallottam!

Kérés: Hadd tegyek tanúságot rólad a világban, ahol gyakran nem törődnek veled!

Elmélkedés:

1. És ők megfigyelték. Az Úr belelát a körülötte lévők fejébe. Kérdésével nyilvánvalóvá teszi hamisságukat. Az Úr megáldja a hetedik napot, ők mégis megakadályozzák még a jó cselekedeteket is. Emiatt úgy tűnhet, hogy egy olyan nap, amikor már jót sem tehetünk, átkozott. Igyekezzünk mindig Isten tervének teljesítésén, használjuk fel minden percünket az Ő nagyobb dicsőségére.

2. Csöndben maradtak. A vízkóros nem kérte a gyógyulást, talán mert félt a farizeusoktól, de Krisztus látta a kívánságot a szívében. Krisztus nem azzal törődik, hogy mit gondolnak a farizeusok, hanem az a fontos neki, hogy jót tegyen. A farizeusok csöndben maradnak, mert tudják, hogy Krisztus valami olyat ad ennek az embernek, amire ők képtelenek lennének, hiszen a szívük bezárult a beteg előtt. Ennek a világnak semmilyen öröme nem töltheti be azt a szívet, amely egyszer megismerte és megszerette Krisztust.

3. Mindig Krisztusra figyelj! Ebben az evangéliumi részben, mind a vízkóros, mind a farizeusok Krisztusra tekintenek. A farizeusok szkeptikusak, a csoda láttán sem rebben meg a szemük. A szenvedő ember szívén keresztül tekint az Úrra. Arra vágyik, amit csak Krisztus adhat meg neki, és Krisztus nagylelkű segítsége nem marad el. Nem tudjuk később mi lesz ezzel az emberrel. Elképzelhetjük, hogyan tesz tanúságot a gyógyulásáról, még a farizeusok fenyegetőzése közepette is. Ahogyan Szent II. János Pál mondta: „Ne féljetek!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, bár mindig a hit szemével figyelném az életem történéseit, különösen, amikor nem értem, mi miért történik! Szeretnék tanúságot tenni mindarról, amit velem és a családommal tettél mindenki előtt, azzal a reménnyel, hogy tanúságom által növekszik a hitük. Sose engedd, hogy úgy legyek a közeledben, ahogyan a farizeusok. Bár soha ne venném magától értetődőnek kegyelmeidet!

Elhatározás: Elmondok ma egy imát valakiért, aki még nem nyitotta meg a szívét Krisztus előtt, hitetlensége vagy szkepticizmusa miatt. Bár imám és példám által, megpróbálhatnám Krisztust vinni a szívébe!