Megkeseredett Katolikusok Klubja
2020. október 14. Évközi-huszonnyolcadik hét – szerda

Evangélium:

Lk 11,42-46
Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: "Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak - anélkül, hogy tudnák." Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Ő azonban így folytatta: "Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."

Bevezető ima: Uram hiszem, hogy jelen vagy most, hogy imámmal hozzád fordulok. Bízom benned és biztos vagyok benne, hogy megkapom a szükséges kegyelmeket a mai napra. Köszönöm szeretetedet és határtalan nagylelkűségedet. Neked adom az életem és a szeretetemet viszonzásul.

Kérés: Bár úgy látnám saját szívemet, ahogyan Te látod Uram!

Elmélkedés:

1. Ugyanabban a csapdában vergődve. Egyetértettünk-e valaha Jézussal ebben az evangéliumi részben? „Adj nekik Uram, megérdemlik.” Képzeljük oda magunkat. Karunk összefonva, fejünket csóváljuk, egyet nem értve a képmutató farizeusokkal. Aztán eszünkbe jut valaki más, aki szintén megérdemelné a szidalmazást. Akár egy pap vagy püspök is eszünkbe juthat. Fel se tűnik, hogy Krisztus már nincs ott. Pedig pont most viselkedünk éppen úgy, mint a farizeusok: a szívünk keserű és száraz. Együtt ítélkezünk az Úrral, de nem szeretünk vele együtt. Elfelejtjük, hogy Jézus nemcsak megtérésére hívta a farizeusokat, hanem meg is halt értük. Olyanok vagyunk talán, mint az írástudók, ítélkezünk mások felett, de egy segítő imát nem ajánlunk fel. Ujjal mutogatni könnyű, szívből jövő szeretettel megtérésre hívni nehéz.

2. Megkeseredett Katolikusok Klubja. Nincs olyan ember, aki nem talál legalább egy kivetni valót plébániája vagy egyházmegyéje életében. Mivel az Egyház tagjai emberek, mindig van javítani való. Egy dolog látni, imádkozni és megoldani a gondot, és. más dolog elmélyülni a kritikában. Pontosan ezt teszik a „Megkeseredett Katolikusok Klubjának” tagjai, a legjobban szervezett egyházmegyében, vagy plébánián is csak negatív észrevételeik vannak, és szenvedélyesen azon köszörülik a nyelvüket. Ez az evangéliumi rész a szemüveg, amin keresztül a világot látják. A „Megkeseredett Katolikusok Klubjának” tagjai imáikban a „Bosszú Rózsafüzér” titkait mondják: Jézus elátkozza a fügefát, ostorral megtisztítja a templomot, elítéli a farizeusokat, szétválasztja a bárányokat és a kosokat és elküldi őket, a „tudod hova”… Lehet, hogy én is titkos tagja, vagy támogatója vagyok e csapatnak? Krisztus erős kifejezéseket használ, azonban ezek forrása Jézus olthatatlan, szeretet teli vágyából származnak, hogy a farizeusok térjenek meg, s nem egy megkeseredettségből. Ha keserűség van bennem, kérnem kell a megbocsátás kegyelmét, hogy szívből megbocsáthassak, ahogyan Krisztus is teszi.

3. Segítő kéz. Urunk volt a legnagyobb tanítója Atyja szeretetének, az élet teljességének pedagógusa. Tudja, hogyan kell lelkeket apránként közelebb hívnia, mindegyiknek képessége szerint. Például, ahogyan a szamariai asszonnyal lépett kapcsolatba (Jn 4,5-29). Ha bárkinek az életét kritizálhatta volna, hát az övét biztosan. De Jézus nem ezt tette vele, mert látta, hogy az asszonynak nyitott a szíve Isten jóságára és szeretetére. Ugyanígy a házasságtörő asszonynak is megbocsátott és megmentette őt a haláltól (Jn 8,3-11). Nem így bánt az írástudókkal, akik elviselhetetlen terheket róttak az emberekre, ennek a történetnek a végén. Keresztényekként segítenünk kell a testvéreinknek a bánat felindításában, hogy mind közelebb kerüljenek Krisztushoz. Ez nem lehet támadás, nehogy igazak legyenek ránk Krisztus szavai, hogy: „Nehéz terheket raktok az emberekre, de egy ujjal sem segítetek.”

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, ha magamba nézek, látom, hogy a keserűség és keménység önti el szívemet. Kész arra, hogy megítéljen másokat, de csak hogy saját felsőbbrendűségemben maradjak. Adj nekem a tiedhez hasonló szelíd és alázatos szívet!

Elhatározás: Ha valakire kritikusan nézek ma, imádkozom érte, és megkeresem két jó tulajdonságát is.