A törvény, amely megköt, vagy szabaddá tesz
2020. október 13. Évközi huszonnyolcadik hét – kedd

Evangélium:

Lk 11,37-41
Miközben Jézus beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült. A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet. Ekkor az Úr azt mondta neki: „Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta azt is, ami benne van? Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.”

Bevezető ima: Uram hiszem, hogy jelen vagy itt most, hogy imámmal hozzád fordulok. Bízom benned és biztos vagyok benne, hogy megkapom tőled a szükséges kegyelmeket a mai napra. Köszönöm szeretetedet és határtalan nagylelkűségedet. Nekem adom az életem és a szeretetemet viszonzásul.

Kérés: Uram nem csak a külsőségekben való megtérésre hívtál, hanem, a szív megtérésére, a mind nagyobb szeretetre. Add meg nekem ezt a kegyelmet!

Elmélkedés:

1. Törvény a törvény szolgálatában. A farizeusok nagy hangsúlyt fektettek a mózesi törvény megtartására, annak utolsó vesszőjéig. Még ezen felül is sok egyéb előírásuk és hagyományuk volt. A törvények maradéktalan megtartása önelégültséghez vezetett, mert azt hitték, hogy jó úton járnak. Pedig tévedésben voltak. A mózesi törvény arra szolgált, hogy „megszabadítsa őket a dicsőítés által” a pogányok uralmától és a bűn hatalmától. Amikor az előírások megtartása öncélúvá vált, távolabb vitte a zsidókat Istentől, ahelyett, hogy hozzá vezette volna őket. Manapság az Katolikus Egyházban legalább annyi előírás van, ami még a farizeusokat is büszkévé tenné. Ezért két csapdába is beleeshetünk: vagy annyira szigorúan vesszük őket, hogy szem elől tévesztjük azt, Akihez vezetniük kéne, hogy szabadon dicsőítsük Őt. Nem engedjük, hogy az előírások hassanak elménkre vagy szívünkre, csak vakon követjük őket. Tisztítjuk az edényt kívülről, itt megállva, ahelyett, hogy hagynánk Isten szeretetét, hogy megtisztítsa szívünket.

2. A második csapda. A másik csapda a másik véglet. Könnyű utat választunk azzal, hogy „ha a szívem a helyén van, nem kell aggódnom az előírások miatt”. Könnyelmű hozzáállásunk odavezet, hogy felrúgjuk a törvényeket, amelyek végső soron szabadságunkat szolgálják. Pl. Szabadság alatt nem megyek templomba, mert Isten tudja, hogy jó ember vagyok. Az igazság az, hogy szükségünk van a vasárnapi mise kegyelmeire ahhoz, hogy jó emberek legyünk. A Tíz parancsolat, a vasárnap megszentelése és más szokások az Egyházban Istenhez vezetnek minket. Megszabadítanak minket a találgatástól, hogy hogyan is kellene imádni Istent, és élni.

3. Tisztítani az edényt.  „A szeretet sok bűnt eltakar”. (1 Pét 4,8) Így utalt Péter Jézus szavaira: „Adjátok inkább a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor mindjárt tiszták lesztek egészen.” A szeretet parancsa a legfontosabb az előírások között. Jézus Márk evangéliumában így válaszol a farizeusoknak: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” (Mk. 12.29-31) Isten és a felebarát szeretete az Ószövetség és az Újszövetség forrása. A két szabály megtartása megtisztítja szívünket, az edény belsejét. Amikor Krisztus azt mondja, hogy adjanak adományt, azt mondja: szeressék felebarátaikat, és szívük tiszta lesz.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, szeretném, hogy szívem mindig rád koncentráljon. Szükségem van irányításodra, egyedül nem megy. Mondd, hogyan szeresselek? Hogyan szolgáljalak és dicsőítselek? Törvényeid hozzád vezetnek és szabaddá tesznek. Segíts belátnom, hogy kezed hozzád vezet!

Elhatározás: Ha van olyan előírás az Egyházban, amit nem értek vagy nem gyakorlok, megpróbálom megérteni, hogy miképpen szolgálja szabadságomat, és a Krisztussal való kapcsolatomat.