A szeretet határtalan irgalom
2020. október 5. Évközi huszonhetedik hét – hétfő

Evangélium:

Lk 10, 25-37
Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből, felebarátodat pedig, mint önmagadat”. Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: „Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” „Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Bevezető ima: Uram, ma arra hívsz, hogy jobban kitárjam szívemet. Hiszem, hogy veled képes leszek erre. Ha egyesítem a tiéddel, szívem növekedni fog. Bízom hűségedben. Tudom, hogy szeretsz, annak ellenére, hogy bűnös vagyok. Nincs olyan dolog, amit ne tennél meg értem. Azzal szeretném ma szeretetem jobban kimutatni, hogy együttérző és könyörületes leszek, valamint észreveszem, ha valakinek az én segítségemre van szüksége. Ki szeretném bővíteni a „felebarátaim” körét.

Kérés: Uram, tedd szívemet képessé, hogy tudjak minden akadályt leküzdve szeretni!

Elmélkedés:

1. Dióhéjban. Nem minden törvénytudó képes úgy összefoglalni a tanítás lényegét, mint az, aki Jézushoz ment és így szólt: Isten és a felebarát szeretete – ennyi az egész. És mégis van itt valami, amivel még ki kell ezt egészíteni. Ezt a szeretetet nem lehet csak néhány emberre vonatkoztatni, mindenkire érvényes kell, hogy legyen: Istent szeretni teljes szívemmel, teljes lelkemmel és minden erőmmel, felebarátomat pedig, mint saját magamat. Törekednem kell arra, hogy jobban szeressek, azáltal, hogy törekszem magam is erre, és kérem Istent, hogy növelje bennem a képességet a szeretetre.

2. Kiutat keresni. A törvénytudó fél azoktól az elvárásoktól, melyeket saját maga fogalmazott meg. Egy kiutat keres, hogy kevésbé látszódjék nehéznek a kérés. Azt szeretné, hogy Jézus azt mondja „felebarát” az csak az egyik barátom, családtagom vagy egy földműves lehet. Jézus egy történetet mesél el, egy szamaritánusról, aki rátalál egy sebesült zsidó emberre, és mint felebarátjával bánik vele. Ezt mintegy szembeállítva a pap és a levita viselkedésével, akik mind a ketten zsidó származásúak. Ha a felebarátom kifejezést túl szűken értelmezem, akkor nem fogok azokkal az emberekkel jól bánni, akiket el kell fogadnom, mint felebarátaimat.

3. Határtalan együttérzés. Együtt érezni annyit jelent, mint együtt szenvedni valakivel. A szamaritánus látta a félholtra vert embert és osztozik fájdalmában. – nem közhelyszerű értelemben („érzem a fájdalmaidat”), hanem egy mélyebb értelemben. Úgy segít neki, ahogy ő maga is szeretné, hogy segítsenek rajta, ha ilyen helyzetbe kerülne. Teljesen odafigyel a szükségletekre a legapróbb részletig: időt szán a sebesültre, gyógyírt ad sebeire, szamarának hátára teszi, hogy ott utazzon, olyan biztonságos helyre viszi, ahol meggyőződik, hogy jól fogják gondját viselni a sebesültnek, és áll minden költséget. Meg kell állnom, és időt szakítanom arra, hogy észrevegyem a körülöttem lévők szükségleteit, még akkor is, ha nem a közvetlen környezetemben – családban, baráti körben – lévő személy az. Hagyjam, hogy a szívem dolgozzon, hogy észrevegye mások szükségletét, és feléjük forduljak!

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, gyakran úgy viselkedem, mint a pap, vagy mint a levita. Látom az emberek szükségletét, de elsietek onnan, esetleg azt gondolom, hogy majd más segít. Tudom, hogy mindenkire felebarátként kell tekintenem, még azokra is, akik háborúban vannak, éhínségben vagy szegénységben élnek a föld másik felén. Ha én nem segítem őket és nem úgy tekintek rájuk, mint felebarátok, ki fog így tenni? Olyan figyelmes kell, hogy legyek, amennyire csak tudok, hogy úgy bánjak velük, ahogy velem szeretném, hogy bánjanak.

Elhatározás: Munkahelyemen, iskolában, vagy otthon, ma különös figyelmet szentelek egy felebarátomnak, és nem csak a saját dolgaimra figyelek. Konkrétan segítek valakinek a problémáján.