A harc ma is folytatódik
2020. szeptember 30. Évközi huszonhatodik hét – szerda

Evangélium:
Lk 9, 57-62
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Törtét pedig, hogy mentek az úton, és valaki megszólította: "Követlek, bárhová mész is." Jézus azonban ezt mondta: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania." Egy másikat felszólított: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát." Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára."

Bevezető ima: Uram, éleszd fel szívemben a vágyat, hogy hűségesen el akarjalak kísérni téged Jeruzsálembe vezető utadon. Erősíts utamon, és irányítsd értelmemet és akaratomat az Igazságra, hogy nyugodt egyszerűségben követhesselek téged. Uram, segíts megértenem, hogy a bűneim elleni harcra kaptam meghívást, hogy így egyre jobban hasonlóvá válhassak hozzád. Remélek benned és mindenekfölött szeretlek.

Kérés: Uram, add, hogy kész legyek mindent elveszíteni érted!

1. Kemény feltételek. Amikor a II. világháború 1944-es téli hadműveleteiről olvasunk, nem találkozunk történetekkel a szép napsütésről, kellemes komfortról vagy bármelyik oldalon harcoló (amerikai vagy német) katona boldog emlékeiről. A mai evangéliumot is így érthetjük meg.  A tegnapi evangélium története folytatódik: Jézus Jeruzsálembe tart, de nem azért, hogy piknikezzen, hanem, hogy háborúzzon a gonosz ellen. Ez adja az értelmét, hogy az Úr ilyen szélsőséges fegyelmet ró a tanítványokra.  Meg kell értsék, hogy a kereszt annak az útnak a része, ami a győzelembe vezet.

2. Lelki függetlenség. Még mielőtt a csata sűrűjébe érnének, a mi Urunk egy nagy adag realitást önt csodálói szívébe. „Mostantól nem lesz hová lehajtanotok fejeteket.” Meg kellett tenni ezt a lépést, Krisztus ellenfelének fő fegyvere ugyanis, hogy hedonizmusra, ez élet féktelen élvezetére és anyagi komfortra bujt fel.  Jézus tényleg nem azzal törődik, hogy van-e párna a fejünk alatt, hanem, hogy az anyagi komfortot mértéktelenül kívánjuk-e. Az egyetlen, amire igazán szükségünk van, hogy Krisztust mindenekfölött szeressük, és készek legyünk szenvedni érte.

3. Realizmus. Egy fiatal katona, aki Belgiumban harcolt a nácik ellen, nem hagyhatta el állását, amikor ezt a táviratot kapta „Édesapádnak holnap nyitott szívműtétje lesz. Imádkozz érte, ahogy mi is imádkozunk érted!” Bármennyire is fájhatott neki ez az üzenet, lehetetlen lett volna csónakba ülnie és hazaeveznie. Ugyanez igaz Krisztus tanítványaira. A gonosz elleni háború egyre közeleg, ahogy haladnak Jeruzsálem felé. Jézus azt akarja, hogy a hozzá legközelebb álló tanítványok számára világos legyen, hogy mennyire komoly ez a hadjárat a mennyek országáért. Készek vagyunk? Ha édesapánk meghal, a gondviselés szinte biztosan megengedi nekünk, hogy hazatérjünk, de mi van más esetekben? Néha a hitünk az önmegtagadás hősies cselekedetét kívánja meg tőlünk. Például, ha elfogadunk egy állást egy egészségbiztosítási vállalatnál, lehet, hogy el kell utasítanunk a vállalat születés-szabályozó politikáját, ami cserébe csökkenti az esélyeinket, hogy részesedjünk a nyereségből. Kész vagyok-e arra, hogy Krisztus tanítása szerint éljek egészen a végső következményekig?

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, sose engedd, hogy féljek követésedtől! Segíts nekem, hogy a küzdelmet szeressem, és ne a gyakori botlásaimat. Te is tudod, hogy gyenge vagyok, de hű szeretnék lenni minden parancsodhoz. Add meg nekem a kegyelmet, hogy kitartsak a katolikus hit mellett halálomig!

Elhatározás: Ma a munkában vagy a tanulásban nem fogom levágni a kanyarokat, hanem teljesítem a kötelességem függetlenül attól, hogy figyel-e valaki.