A legnagyobb
2020. szeptember 28. Évközi huszonhatodik hét – hétfő

Evangélium:

Lk 9,46-50
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította, s így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy.”
Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk egy embert, aki ördögöt űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Bevezető ima: Szentlélek, lelkem kedves vendége, tudom, hogy tőled kapok minden jó gondolatot és kérést. Engedd, hogy ebben az imádságban alázatosan tudjak hozzád közeledni! Engedj alázatosan megmaradnom jelenlétedben, ha hozzám beszélsz! Mindennél jobban akarlak téged szeretni, és így bízom abban, hogy megajándékozol minden kegyelemmel, amire az imádság alatt leginkább szükségem van.

Kérés: Szentlélek, add, hogy magamat a legkisebbnek lássam, aki arra hivatott, hogy másokat szolgáljon!

Elmélkedés:

1. Az „én vagyok az első” szindróma. A hallgatás nem volt az apostolok erőssége. Hogyan lehetséges ez? Ha figyelmesen hallgattak volna az Úrra, akkor tudták volna, hogy nem a tekintély és elismerés elnyeréséért való törekvésről, hanem alázatról és szolgálatról beszélt. Megkérdezhetnénk, hogy Jézus szavai miért nem hatoltak be az apostolok szívébe? De mi talán jobbak vagyunk? Évről évre olvassuk és hallgatjuk ezt az evangéliumi szakaszt és mégis újra és újra beleesünk a büszkeség bűnébe. Talán azt gondoljuk, hogy jobbak, rátermettebbek és szentebbek vagyunk másoknál. De hogyan lát minket Jézus?

2. A Megrontó. Jézus elmagyarázza, hogy miben áll a nagyság: a leggyengébbeket és leginkább rászorultakat befogadni az Ő nevében. Ehhez alázatos szív szükséges. Istentől kapunk bizonyos képességeket, hogy a jó cél érdekében használjuk fel őket. Az emberiség történelme tele van olyan emberekkel, akik minden lehetőséget megragadtak, hogy a másikat kihasználják. Van erre elég példa: etnikai csoportok, akik kihasználják a kisebbségeket, munkaadók, akik kizsákmányolják a szegény bevándorlókat. „A hatalom korrupttá tesz” tartja egy régi mondás. Ez tényleg így van. Hogy bánok azokkal, akik tőlem függnek? Olyan vagyok, mint egy diktátor? Mindig meg akarom mutatni, hogy ki a főnök? Vagy a szolgáló magatartást sajátítottam el?

3. A féltékenység megnyilvánulása. János elmesélte, hogy az apostolokkal megpróbáltak feltartóztatni valakit, aki Jézus nevében jót tett. abban állt ennek a személynek a bűne, hogy ő „nem velünk együtt” követte Jézust. A keresztények évszázadokon keresztül csak kevés jót cselekedtek, mert azt gondolták, hogy Istentől arra kaptak hivatást, hogy az Egyházat védjék. A Szentlélek mindenféle új dolgot teremt, amiket meg kell vizsgálni, de nem szisztematikusan elutasítani, csak azért, mert újak. „Gyümölcseiről ismeritek fel őket” mondja Jézus. A lecke, amit Urunk adni akar nekünk: „Ne ítélj elhamarkodottan mások indítékai felől!” Először hagyjuk őket szabadon cselekedni, és várjuk ki, hogy munkájuk milyen gyümölcsöt hoz. Van-e valaki, akit visszatartok attól, hogy jót cselekedjen?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add kegyelmedet, hogy az embereket és tetteiket a te szemeddel lássam! Tedd mércémet a te mércédhez hasonlóvá! Taníts meg, hogy ne a másik külsejét, hanem a szívét nézzem! Különösen arra taníts meg, hogy ne álljak azok útjába, akik jót akarnak tenni Egyházadért!

Elhatározás: Véghezviszek egy szeretetcselekedetet egy gyermekcsoportért.