Rosszul értelmezett identitás
2020. szeptember 25. Évközi huszonötödik hét – péntek

Evangélium: 

Lk 9,18-22
Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: „Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.”

Bevezető ima: Uram, a lelkek megmentése iránti megújult buzgósággal fordulok feléd. Hiszek benned, és irántam való szeretetedben. Taníts, hogy életemen átvilágítson katolikus hitem, és segíts, hogy hitemet terjesszem a világban. Növeld hitemet, reményemet, és szeretetemet, hogy Szent Pállal együtt kiálthassam: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20)

Kérés: Urunk Jézus, taníts meg veled együtt építeni Egyházadat, és a szeretet civilizációját megteremteni, olyan módon, hogy nyilvánosan kiállok keresztény hitem és a keresztény erkölcs mellett.

Elmélkedés:

1.Közvéleménykutatás. Noha a modern szociológia és a politikatudomány azt állítja, hogy a közvélemény kutatás modern korunk jellemzője, itt Jézus mutatja be a saját személyéről akkoriban elterjedt véleményeket. Jézus nem azért töltötte imával az éjszakát, mert aggódott az imázs miatt. Jézus ténylegesen meghozott egy döntést. Vezetőket választott. a tizenkét apostolt, és imádkozott Istenhez, az Atyához, hogy adjon nekik ítélőképességet. Az, amit gondolnak és mondanak, hallomáson alapszik-e, vagy mélyen magukévá tették-e az igazságot? A válaszok, amiket a tanítványok adnak, önmagukért beszélnek: az első: „Keresztelő János”. Hogyan lehetséges ez? Keresztelő János és Jézus kortársak voltak, két különböző személy. Keresztelő János nyilvánosan megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás”. De a „közvélemény” mindent rosszul értelmezett. Azután a lista más nevekkel folytatódik, de még mindig nincs köztük az igazi. Jézus tanítványai valószínűleg csak ekkor kezdenek el komolyabban elgondolkodni.

2. Adatgyűjtés. Jézus ezután az igazságra tereli a szót, abban a reményben, hogy van valaki, aki szívből meg van győződve. „Hát ti kinek tartotok engem?” Elég a tömegből, elég a félrebeszélésből, elég abból, hogy az egyetlen igazán fontos kérdést kerülgetik. Jézus őket választotta ki, miért követték Őt? Merne-e valaki eredményt mondani, anélkül hogy előzőleg szavazást tartana róla. Az adatok feldolgozása a következő eredményt adja: Jézus egy személy, aki nem e földről származik, és Simon Péter bátran kimondja: „Az Isten Krisztusának” tartja Őt. Pétert Krisztus választotta ki, és ő elgondolkodott annak az igazságán, amit megtapasztalt - szívből meg volt győződve, és nyilvánosan tanúságot tett a hitéről. Péter keresztény – egy személy élő hittel – aki méltó Krisztus nevének viselésére. Talán az ő véleménye, ami most nyilvánossá vált, általános elfogadásra talál. Én lezártam-e a kutatásaimat? A szívemmel kerestem-e Jézust? Merem-e nyilvánosan megvallani Krisztusról az igazságot? Hiszen Ő a királyok Királya, és az urak Ura.

3. Értelmezni. Miért van ez az ellentmondás a közvélemény és az igazság között? Az ellentmondás jelentős. Krisztus megmagyarázza, és elvezeti az apostolait a megértésre. Mivel Jézus az igazság oldalán áll, és tanúságot tesz róla, a világban róla kialakult vélemények vezetnek el kínszenvedéséhez és halálához. „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.” Jézus felkészíti a tanítványait arra a misszióra, amire kiválasztotta őket. Ki fog a megpróbáltatások közepette mellette állni? Kész vagyok-e arra, hogy Krisztusban való hitemért az ellentmondás jele legyek, amikor nyilvános tanúságot teszek mellette?

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, Tarzusi Saulnak meg kellett kérdeznie: „Ki vagy Te, Uram?” - amikor félreismerte személyedet, tanítványaidat üldözte, és hadat üzent az Egyháznak. Kegyelmedből világosítsd meg igazságoddal a szívemet, hogy felismerjelek téged a testvéreimben! Add, hogy ne hagyjam szenvedélyeimet, hogy elvakítsanak, és ne engedjem, hogy befolyásoljon az ordító tömeg, aki a Te szentjeidet kövekkel dobálja.

Elhatározás: Ma valami igazat és jót fogok mondani egy embertársamról.