A tétlen apostol
2020. szeptember 20. Évközi huszonötödik vasárnap

Evangélium:

Mt 20, 1-16a
Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: „Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.” Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Azt felelték neki: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek el ti is a szőlőbe.” Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: „Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.” Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.” Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: „Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”

Bevezető ima: Uram, az imádság elején kérlek, hogy nyisd meg szívemet és lelkemet, hogy nyitott legyek a hívásodra, hogy a szőlődben dolgozzak. Nem tudom, hogy miért éppen engem néztél ki, miért engem választottál. Kérlek, segíts, hogy önzetlen választ tudjak adni arra, amire meghívtál!

Kérés: Uram Jézus, néha habozok egészen átadni magamat neked, mert attól félek, hogy magányosan és segítség nélkül maradok. Segíts, hogy megérezzem a nap folyamán a jelenlétedet és felfogjam, hogy az ember akkor kap, amikor ad!

Elmélkedés:

1. A felhívás, hogy segítsünk az aratásnál. Az aratás urának munkásokra van szüksége. Kimegy a piacra, ahol olyan embereket talál, akik semmilyen munkát nem végeznek. Mindenkit meghív, akit talál és így mi is meghívást kapunk, hogy a szív apostolai legyünk. Korra, végzettségre, nemre, szociális hovatartozásra való megkülönböztetés nélkül. Talán néhányan azt gondolják, hogy nem eléggé tehetségesek, hogy Krisztusért tegyenek valamit, mások azt gondolják, hogy túl fiatalok, megint mások, hogy ez a feladat számukra túl nehéz. Krisztus számára ezek elfogadhatatlan kifogások. Amit keres, az önzetlen szív és egy kis jó szándék, hogy a szőlőjében dolgozzunk. A többiről Ő gondoskodik. A gyümölcs tőle származik, nem tőlünk. Emeritus XVI. Benedek pápa pontifikátusa elején ezt mondta: „Ne féljetek Krisztustól! Nem vesz el tőletek semmit, hanem mindent nektek ad! Aki neki adja magát, megkapja a százszorosát! Igen, nyissátok ki, tárjátok ki az ajtókat Krisztusnak – és megtaláljátok az igazi életet!” (2005. április 24.)

2. És TE mit teszel? Manapság sokat beszélünk a tűnőben lévő társadalmi-erkölcsi értékekről. A gonoszság és az erőszak vesz minket körül. Az imában azt mondjuk Istennek: „Uram, nézd a világot. Nem látod, hogy elpusztulunk? Miért nem teszel valamit?” Ha valóban arra törekednénk, hogy meghalljuk a válaszát, lehet, hogy ezt hallanánk: „Miért nem teszel TE valamit? Miért ülsz egész nap tétlenül?” Lehetséges, hogy tudjuk, mit kellene tennünk. És talán sosem volt bátorságunk szembenézni a valósággal, és a problémát komolyan venni. Az Úr fáradhatatlanul mondja nekünk: „Te is dolgozhatsz a szőlőmben.” Némelyeket már nagyon korán meghív, másokat csak később. A nap és a hely nem fontos, ami számít, az a válaszunk, amint meghallottuk hívását.

3. Fizetség, amely minden várakozásunkat felülmúlja. Péter feltette a kérdést, ami néha minket is foglalkoztat: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?” (Mt 19,27-30) Mintha azt is hozzáfűzné: Megéri? Krisztus a piactéren a legjobb kereskedő, vele kötheti az ember a legjobb üzletet. Teljes jutalmat ígér, akkor is, ha valaki az utolsó órában érkezik. Mindenért, amit otthagy az ember érte, a százszorosát ígéri ebben az életben, és még az örök életet hozzá. És ez a jutalom valóban felülmúl minden elképzelhetőt. Most tehát csak rajtunk áll, mit vagyok képes Krisztusért feláldozni? Néhány forintot, néhány bizonytalan elhatározást. A napom néhány szabad pillanatát. Azt, ami azután megmarad, miután mindet megcsináltam, ami érdekel. Krisztus sohasem kényszerít. Meghív minket. Mindenképp gondolnunk kell arra, hogy amikor segítünk Istennek a lelkek megmentésében, saját lelkünket mentjük meg. És így gyűjtünk kincseket a mennyben.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, ma olyan érthetően hallom a hangodat, mint még soha. Köszönöm, hogy a szőlődben dolgozhatok. Érted mindet hajlandó vagyok megtenni. Tudom, hogy lesznek pillanatok, amikor nehezemre fog esni és gyengének fogom érezni magam. Add kegyelmedet és erődet, és akkor azt kérheted tőlem, amit csak akarsz. Látod, Uram készséggel teljesítem  akaratodat. Tégy apostoloddá!

Elhatározás: Ma mindazt meg akarom adni Istennek, amit tudok, mégpedig úgy, hogy minden tevékenységemet intenzívebben és tiszta szándékkal fogom elvégezni. Mindent fel akarok áldozni Isten iránti szeretetem jeléül.