Másokat a mennybe vezetni
2020. szeptember 11. Évközi huszonharmadik hét – péntek
Evangélium:
Lk 6,39-42
Hasonlatot
is mondott nekik: ,,Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e
mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor
tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred
szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
És hogyan mondhatod testvérednek: ,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a
szálkát'', a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd
ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy
kivedd a szálkát testvéred szeméből!
Bevezető ima:
Uram, köszönöm ezt az időt, amit veled tölthetek. Hiszem, hogy itt vagy
velem. Soha nem vagyok egyedül. Növeld szeretetedbe vetett hitemet.
Vésd mélyen a szívembe, hogy napról napra jobban szeresselek!
Kérés: Uram, segíts, hogy alázatosabb legyek!
Elmélkedés:
1. Vakvezető.
Jézus egy költői kérdést tesz fel a tömegnek: „Vajon a vak vezethet-e
vakot?” Nyilvánvaló, hogy a vezetőnek látnia kell. Ha arról van szó,
hogy az embereket akarjuk elvezetni Isten országába, akkor Jézus az Út. Ő
az egyetlen, aki az Atyától jött, Ő ismeri az utat. Először is
elmélkednünk kell az Ő központi szerepéről és fontosságáról ahhoz, hogy a
mennybe jussunk. Utána pedig önmagunkról gondolkozzunk el, mint mások
vezetőiről. Elővigyázatosnak kell lennünk, de ez nem jelent vonakodást,
hanem annak a felmérését, hogy nekünk másokat Istenhez kell vezetnünk.
Alázatosnak kell lennünk és nagyon közel kell maradnunk az Egyházhoz,
melyet Krisztus alapított és folytatni az Ő küldetését itt a földön.
2. Tanítványok. Jézus következő
kijelentése hangsúlyozza, hogy a tanítvány nem állhat mestere felett,
annyit tud tanulni, amennyit mestere. Jézus tanítványai megtanulhatják
azokat a lépéseket, melyek a megváltásra és az örök életre vezetnek.
Krisztus nem csak azért alapította meg az Egyházat, hogy tanítását
elterjessze, hanem megajándékozta azt a Lélekkel, amely az idők folyamán
megvédte az eltévelyedéstől. Tehát, ha mi tanítunk, a mi
bizonyosságunknak azon kell nyugodnia, hogy az Egyházzal egységben
fáradozunk, és arra törekszünk, hogy kövessük tanításait. A tanulás egy
életen át tartó folyamat, de a hittanoktatás gyakran befejeződik az
elsőáldozás vagy a bérmálkozás után, és ezért sok felnőtt katolikus csak
a gyermekeknek szintjén áll a hit kérdéseiben. Mi mit teszünk azért,
hogy a hitéleti kérdésekben megfelelően jól képzettek legyünk?
3. Képmutatók. Az evangelizáció
önmagunkkal kezdődik. Úgy tűnik, hogy sokkal könnyebben rájövünk mások
hibáira, mint sajátunkra. Mások hibái nagyon idegesíthetnek minket,
pedig lehet, hogy mi ugyanazt, vagy annak súlyosabb változatát követjük
el annál, mint aki miatt panaszkodunk. A büszke emberek hangosan
panaszkodnak amiatt az önteltség és arrogancia miatt, amit másokban
látnak, de ahhoz túlságosan vakok, hogy észrevegyék saját vétkeiket.
Először őszintén szembe kell nézni magunkkal – alázatosan – aztán sokat
kell dolgoznunk azon, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlítsunk. Minél
jobban engedjük, hogy Isten kegyelmei formáljanak minket, annál inkább
képesek leszünk másokon segíteni.
Beszélgetés Krisztussal:
Uram, nagyon büszke vagyok. Könnyen úrrá lesznek rajtam saját
elképzeléseim, szükségleteim és vágyaim. Magamat mások elé helyezem.
Nagyon bánt mások kritikája, és nem szeretem, ha az emberek megpróbálják
megmondani, hogy mit tegyek. Ugyanakkor én könnyen kritizálom a
felebarátaimat. Mindenben és mindenkiben tudok hibát találni, és egy
kicsit sem fogom vissza magamat, amikor ezt meg akarom osztani másokkal.
Segíts, hogy felhagyjak ezzel a kritikus lelkülettel, mások
megítélésével, melyet mindenki irányába gyakorlok, kivéve magam felé.
Segíts, hogy észrevegyem magamban azokat a hibákat, melyeken el kell
kezdenem dolgozni! Adj nekem bátorságot, hogy merjek szembenézni
magammal, mielőtt másokra tekintek!
Elhatározás: Ki fogok tűzni két vagy három olyan gyakorlati dolgot, amivel a hét folyamán növekedni tudok az alázatosság erényében.
Kommentáld!