Családi titkok
2020. augusztus 31. Évközi huszonkettedik hét - hétfő

Evangélium:

Lk 4, 16-30
Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét”. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: „Nem József fia ez?” Ő ezt felelte nekik: „Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.”” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán”. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Bevezető ima: Uram, küldd le rám Szentlelkedet, mert hozzád hasonlóan nekem is az a hivatásom, hogy elvigyem az Örömhírt a lélekben szegényeknek, a szabadságot a bűnök rabszolgáinak, és a világosságot azoknak, akiket az evilági gonoszság megvakított. Segíts, hogy neked tetsző életet éljek, s hogy ez által elvigyem másoknak kegyelmedet és irgalmadat.

Kérés: Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy a Te tiszteletedet és dicsőségedet keressem, ne pedig a sajátomat!

Elmélkedés:

1. Megtiszteltetés Jézusnak. A zsinagóga vezetője megtisztelte Jézust azzal, hogy felkérte az Írások felolvasására, és magyarázatára abból az alkalomból, hogy hazalátogatott szülővárosába. Ezt a tiszteletet hamarosan egy merénylet-kísérlet követte. Krisztus egész élete ilyen: Ő az ellentmondás jele. Virágvasárnap Messiásként tisztelték és köszöntötték, de ez csak rövid ideig tartott, hiszen öt nappal később keresztre feszítették. Krisztus követőiként nekünk is számítanunk kell a tisztelet pillanataira: például, amikor kiválasztanak, hogy segítsünk az Egyháznak egy feladat elvégzésében, vagy amikor elismerik jól végzett munkánkat a hívek közössége előtt. Ne ezekre a múló megbecsülésekre építsük méltóságunkat, hanem inkább legyünk alázatosak és készek az elutasítás és az üldözés fogadására. Ezekben a pillanatokban mutathatjuk meg Krisztus iránti igaz szeretetünket.

2. Jézus bámulatba ejt. Jézus tanúságtétele megdöbbentette a városi elöljárókat: „Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.” Néhányan elutasították, de bizonyára a többiek észrevettek benne valami mást, a remény jelét, ami a hit ajándékává fejlődött. Milyen fontos és hasznos az ember életének tanúságtétele, ha Krisztus tanítása szerint él. Amikor ezt a tanúságtételt tesszük – azzal, hogy a pletykálás helyett szépen beszélünk másokról, nyitottak vagyunk az életre, becsületesen dolgozunk ahelyett, hogy csalnánk, stb. – bizonyára mi is megdöbbentjük a körülöttünk élőket, és egy olyan tanúságtételt mutatunk be nekik, ami képes hitet fakasztani és másokat is arra a boldogságra eljuttatni, amit mi is megtaláltunk Krisztusban.

3. Jézust elutasítják. Képzeld el, hogy a templomban vagy, és a prédikáció alatt a pap elkezdi kiteregetni az istentiszteletre összegyűlt hívek családi titkait. Ha a szemtanúja lennél ennek, talán te magad is elutasítanád a papot, ahogy a názáretiek is elutasították Jézust. Bizonyos szempontból ilyen az, amit Krisztus tett, amikor Szareptáról és Námánról beszélt, idegenekről, akik felismerték Isten segítségét azokban az időkben, amikor Izrael nem. Krisztus azért tette ezt a kemény hasonlatot, hogy megpróbálja felkelteni hitüket és beláttatni velük, hogy Ő nem csak „József fia” – hanem az Isten Fia. Néha Krisztus a mi hitünket is fel akarja kavarni, hogy megerősítse. Még ha nehéz is, ne utasítsuk el a kegyelem ezen pillanatait, hanem növekedjünk belőlük.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, a Te példádon keresztül látom, hogy az élet állandó küzdelem. Téged elutasítottak a barátaid, a szomszédjaid, és talán még néhány családtagod is. Segíts utánoznom édesanyádat, Máriát, aki mindig melletted állt, a jó időkben, és a kereszt lábánál is!

Elhatározás: Megerősítem a kapcsolatomat egy családtagommal, akivel nehezebben jövök ki.