Vigyázz, kész, rajt!
2020. augusztus 30. Évközi huszonkettedik vasárnap

Evangélium: 
Mt 16, 21-27
Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: „Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.” Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: „Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett.”

Bevezető ima: Uram Jézus, szavaid, hogy „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5, 48) éppúgy kihívás elé állít engem ma, mint ahogy az elmúlt kétezer év során kihívás elé állított megannyi szentet és bűnöst. Uram, kérlek, add meg nekem a kegyelmet, hogy az életszentség felé vezető úton követni tudjalak, azzal, hogy megtagadom önmagam (a megtisztulás útja), felveszem a keresztem (a megvilágosodás útja), és követlek téged (az egyesülés útja).

Kérés: Uram, lobbantsd fel lelkemben az életszentség iránti mélységes vágyakozást, hogy megtagadjam önmagam, felvegyem keresztem és kövesselek!

1.A megtisztulás útja. A mai evangéliumban Krisztus három utat mutat a keresztény tökéletesség elérésére: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.” Az első lépést, az önmegtagadást egyes teológusok a megtisztulás útjának hívják. Észrevetted már valaha, hogy ahhoz, hogy valamiben előrébb juss, szükséged van egy bizonyos időre a megtisztuláshoz. A forró augusztusban a bajnok futballcsapatoknak keményen kell dolgozni a napi két edzésen. A várandós kismama kilenc kényelmetlen hónap után hoz világra egy új életet. Még az Egyház is felajánlja az adventet és a nagyböjtöt, mint a megtisztulás idejét hitünk titkainak ünneplése előtt. Ugyanez mondható el az életszentségre való törekvésünkről; meg kell tisztulnunk, méghozzá sokféle módon. Alapvetően fontos, hogy utáljuk a bűnt, és azt minden áron távol tartsuk magunktól a kísértések leküzdésével. Érzelmeinket, szenvedélyeinket, emlékezetünket és képzeletünket a hit, az értelem és az akarat uralma alá kell helyeznünk. Az imaélet elkezdése erőfeszítéseket, küzdelmet és rendszerességet igényel. Az életszentség eléréséhez vezető utunkon nincs nehezebb feladat, mint a megtisztulás folyamata. Ugyanakkor nincs nagyobb öröm és beteljesedés annál, mint amit azok a lelkek éreznek, akik vállalják az önmegtagadást, hogy Krisztus napról napra teljesebben uralkodhasson bennük.

2. A megvilágosodás útja Lelki életünk második lépését a következőképpen lehet összefoglalni: „vedd föl kereszted”. A lélek ebben a lépésben már elért egy bizonyos szintű önkontrollt szenvedélyei felett, tartózkodik minden súlyos bűntől, és mély meggyőződése van hitünk igazságairól. Jelenlegi feladata az, hogy fejlődjön a jó tulajdonságokban, különösen a felebaráti szeretetben. Arra vágyakozik, hogy Krisztus erényeivel ékesítse magát, és hogy Krisztus legyen gondolatai, szeretete és cselekedetei középpontjában. Ez a lélek olyan, mint egy tapasztalt anyuka, aki legkisebb gyermekét neveli, vagy egy atléta, aki rendelkezik az alapokkal és maximális teljesítményt nyújt. Milyen boldog és kiegyensúlyozott az életünk, amikor megérkezünk a lelki élet ezen fokára. Krisztus hív minket barátságának erre a szintjére, nekünk csupán igent kell mondanunk, keményen kell dolgoznunk, és bíznunk kell Isten kegyelmében!

3. Az egyesülés útja A lelki élet harmadik lépése, az egyesülés útja, így magyarázható meg Krisztus szavaival: „Kövess engem!”. Amint átesünk a testi-lelki megtisztuláson és elmerülünk az erények gyakorlásában, készek vagyunk arra, hogy Krisztus legközelebbi követői, a szentek közé tartozzunk. Ezen a szinten elszakadunk a teremtett dolgoktól, és elsősorban a Teremtő jelenlétére figyelünk, aki szívünkben lakik. Isten szeretete lesz életünk hajtóereje, és együtt mondhatjuk az Úrral, hogy „mindig azt teszem, ami tetszésére van”. (Jn 8, 29) Az Istennel való mély egyesülés az imában, a soha nem szűnő kegyelem, és a tökéletes uralom önmagunkon segít a kereszteket és a nehézségeket nagy örömmel fogadni. Így érkezett meg sok lélek már a földön a mennyországba, köztük Szent II. János Pál pápa, Teréz anya, és megannyi ismeretlen férj és feleség, diák és hallgató, üzletember és háziasszony, akik komolyan vették Krisztus hívását és mindenekfelett követték Őt. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved?”

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, kérlek, adj nekem bátorságot, hogy továbbra is kövessem hívásodat az életszentségre. Segíts meglátnom, hogy miben kell még inkább hozzád hasonlítanom, és add meg nekem az erőt, hogy azzá a szentté alakítsam magam, akiről mindig is álmodtál. Szűzanyám, lelki életemet a te anyai gondoskodásodra bízom. Vezess engem úgy, ahogy Szent Fiadat is vezetted!

Elhatározás: Ma meghívok valakit a vasárnapi misére.