Isteni törvény az emberi szabályok ellen
2020. február 11. Évközi ötödik hét – kedd

Mk 7, 1-13
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?" Ezt a választ adta nekik: "Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok." Majd így folytatta: "Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére." Mózes azt mondta: "Tiszteld apádat és anyádat" és: "Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon." Ti viszont ezt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek."

Bevezető ima: Uram, köszönöm az evangéliumot és a benne rejlő igazságot. Köszönöm, hogy felhívod a figyelmemet arra a hozzáállásra, ami kísértéssé válhat számomra. Szeretlek téged jóságodért és irgalmadért, és szerető kezeidre bízom magam.

Kérés: Uram, segíts, hogy őszinte szívvel, igazságban és szeretetben szolgáljalak téged!

1. Álhűség. Jézus hitelességre hívja apostolait. Túl gyakran az úgynevezett apostolok annak a látszatát keltik, hogy követik Krisztust, miközben érzéki örömöknek is engednek szívükben. Bár a farizeusok külsőleg szentségük látszatát keltik, az a mód, ahogy Jézussal és másokkal bánnak, felfedi igazi énjüket. Jézus „fehérre meszelt síroknak” hívja őket, (Mt 23,27): amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival. Az önigazolás lesz a vesztük. Az ilyen hozzáállás a büszke embernek rövidtávú biztonságot kölcsönöz, de ez csupán illúzió, hiszen nem az igazságban gyökerezik. Van úgy, hogy én is csupán ajkammal dicsőítem Istent, de szívemben valami mást gondolok, vagy cselekedeteimmel éppen ellenkezőleg viselkedem? Van-e olyan, hogy ajkammal az Urat dicsérem, de szívemmel másként szólok, vagy másként cselekszem?

2. Haszontalan imádat. Az igaz imádat alázattal kezdődik, amikor a lélek felismeri, hogy nincsen benne semmi jó önmagától, hanem minden jó Istentől jön. A farizeusok nem imádták Istent igaz szívvel, hiszen saját magukat imádták, mert sokkal többre értékelték saját talentumaikat és jóságukat, mint az Istentől jövő jóságot. Nem véletlen, hogy Jézus a farizeus imádságát így írja le a farizeus és a vámos példabeszédében: „A farizeus így imádkozott magában”(Lk 18,11). Hogyan lehetek biztos abban, hogy imádságomat őszintén Istennek ajánlom?

3. A saját javunkra. A farizeusok nem Isten dicsőségére használták talentumaikat, hanem saját személyes hasznukra. Isten igaz imádata abból áll, hogy Istent mindenek fölé helyezzük, hogy őhozzá elérjünk. Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusának 226.pontjában olvashatjuk:
A hit az Egy Istenben megtanít minden dolog fölhasználására, ami nem Ő, oly mértékben, amennyiben közelebb visznek hozzá; és elszakadni tőlük oly mértékben, amennyiben eltávolítanak Tőle:
"Uram, Istenem, vedd el tőlem mindazt, ami akadály közted és köztem!
Uram, Istenem, add meg nekem mindazt, ami Hozzád vezet!

Uram, Istenem, szabadíts meg magamtól, és add, hogy egészen a tiéd lehessek!"

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönetet mondok az életemért, és minden jóért, amit nekem adtál. Segíts felismernem, hogy Te alkottál mindent és, hogy mindenem, amim van, tőled kaptam. Segíts, hogy mindenemet, amim van, mások szolgálatába állítsam, és egyre közelebb kerüljek hozzád, minden jónak forrásához!

Elhatározás: Lelkiismeret-vizsgálatot tartok, hogy lássam, talentumaimat saját dicsőségemre és saját magam hasznára használom-e fel. Ha igen, igyekszem ezeket az ajándékokat Isten szolgálatába állítani.