Úgy cselekedjünk, ahogy Isten!
2020. augusztus 21. Évközi huszadik hét - péntek

Evangélium:

Mt 22, 34-40
Egyszer amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szaddúceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: "Mester, melyik a főparancs a törvényben?" Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.

Bevezető ima: Uram! Hiszek benned, mert küldetésed van számomra, mely által olyan leszek, mint Te. Reményem van benned, mert példád és kegyelmed által kapok olyan erőt, hogy akaratom a tiéddel legyen azonos. Szeretlek, mert téged szeretve válhatok olyanná, mint Te: szent életűvé.

Kérés: Adj Uram kegyelmet, hogy hozzád hűségesnek maradva legyek könyörületes!

Elmélkedés:

1. Isten akarata szerint cselekedjünk. Mi az igaz szeretet? Sallust, a római történészt idézve, emeritus XVI. Benedek pápa megmutatja nekünk, hogy mi a hiteles szeretet tartalma: “Ugyanazt a dolgot akarni, miközben ugyanazt a dolgot elutasítani. Az antikvitás így méltányolta a hiteles szeretet tartalmát. Az egyik hasonló lesz a másikhoz, és ez vezet minket az akarat és elmélkedés közösségéhez.” Ez az idézet segít megérteni, hogy szeretni annyit tesz, mint akaratunkat Isten akaratával azonosítani. Ez mutat nekünk utat, hogy olyanok legyünk, mint Isten. Ez a tény teszi jóvá első szüleink engedetlenségét Istennel szemben.

2. A szeretet két dimenziója. Ahogy a Biblia tanította, az igaz szeretetnek két dimenziója létezik: az Isten felé és embertársaink felé irányuló szeretet. János evangéliumának első levelében, amit a felebaráti szeretet Magna Charta-jáként ismerünk, gyakran és tisztán kifejezi a két dimenzió közötti szoros kapcsolatot. Addig a pontig, amikor már nem tudunk meglenni egymás nélkül: „Az, aki kudarcot vall a becsületesség útján, nem tartozik Istenhez, de az sem, aki nem szereti felebarátját” (1Jn 3, 10). „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.” (1Jn 4, 7). Ha Isten úgy szeretett, hogy egyszülött fiát adta értünk, mi is szeressük egymást (vö. 1Jn 4, 11). „Ha valaki azt állítja, hogy: "Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.” (1 Jn 4, 20-21)

3. Másokat szeretni. Isten elvárja tőlünk, hogy ne csak Őt, hanem másokat is szeressünk. Ez nem könnyű, főleg akkor, amikor egy olyan világban élünk, ami nagyra becsüli az individualizmust, az önzést, amiben mások eltaposásával haladunk előre. Nem fogunk senkit szeretni csak azért, mert tudjuk, hogy kellene. Nehéz dolgunk van, ha az ószövetségi követelmények szerint szeretünk valakit – szeress úgy, “ahogy önmagadat”. Elképzelhetjük, hogy milyen nehéz másokat úgy szeretni, ahogy Isten kívánja tőlünk – “ahogy én szerettelek titeket” (Jn 13, 34). Krisztus igazi próba elé állított: “Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13, 35)

Beszélgetés Krisztussal: Drága Jézus! Adj kegyelmet, hogy minden erőfeszítésemmel és jó akaratommal szeressem embertársaimat. Uram, az a szándékom, hogy megtanuljam tőled szeretni az embereket, még életem árán is.

Elhatározás: A valóságban is gyakorolni fogom az embertársaim felé irányuló szeretet.