Feljutni a csúcsra
2020. augusztus 18. Évközi huszadik hét – kedd

Evangélium:

Mt 19, 23-30
Abban az időben Jézus tanítványaihoz fordult: "Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek és azt kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges." Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.

Bevezető ima: Uram, tudod, mi a legjobb számomra; ez az oka, hogy hiszek benned. Mindig hűséges vagy szavadhoz, s téged jobban érdekel a lelki jólétem, mint engem; ezért bízom benned. Bűneim ellenére mindig megmutatod szerető irgalmasságodat; ezért szeretlek Uram.

Kérés: Uram, adj mély vágyat eljutni a mennyországba, mely az anyagi dolgok sajátos használata által mutatkozik meg.

Elmélkedés:

1. Bejutás az mennyországba. Tudjuk az evangéliumokból, hogy Krisztus a nép között végzett szolgálatának legnagyobb részét a Mennyországról való prédikálással töltötte. Isten szívünk Királya akar lenni. Ez azonban lehetetlen, ha az anyagi dolgokhoz ragaszkodunk. Amikor Krisztus azt mondja, hogy nehéz bejutni a gazdagnak a Mennyországba, ekkor mindenkihez szól. Krisztus azt mondja, hogy az anyagi dolgoktól való függés azt tükrözi, hogy nincs hely bennünk Isten számára. Ez tehát nemcsak a gazdagokat érintő kérdés. Amint a hegymászó nem visz magával súlyos holmikat, vagy nehéz hátizsákot az útra, ugyanígy van a mi lelki életünkben is (ami az Istennel való intim kapcsolatunkat takarja), nekünk is szabadnak kell lennünk minden nehéz dologtól.

2. Ez lehetetlennek tűnik. A tanítványok reakciója arra hívja fel figyelmünket, hogy milyen könnyű függni magunktól, a dolgoktól, hangulatoktól és vágyaktól. Elhagyni mindezeket azzal a céllal, hogy a Mennyországba jussunk, lehetetlennek tűnik számunkra. És ez tényleg az. Senki sem tudja legyőzni ezeket a ragaszkodásait az isteni kegyelem segítsége nélkül. Ezért mondja Krisztus, hogy „embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.” Isten eljuttat minket a mennyországba, ha hagyjuk. Egy túlpakolt hajó elsüllyed, de nem azért, mert nem alkalmas a hajózásra, hanem mert a súly jóval több rajta, mint amennyit el tud szállítani. Mi akkor tudunk eljutni Istenhez, ha kiüresítjük magunkat, és hagyjuk, hogy kegyelme betöltse szívünket.

3. Ne legyen semmid, hogy a tied legyen minden. Az életben előfordul, hogy képesek vagyunk lemondani valamiről, valami jobb fejében. Ezért van az, hogy Péter apostol, aki nem igazán biztos benne, hogy milyen jutalom jár azért, hogy Krisztust követi, megkérdezi a Mestert: „Mi lesz hát a jutalmunk?”. Az önmegtagadásért járó jutalom, hogy Krisztussal lehetünk, örökre osztozva az Ő dicsőségében. A döbbenetes dolog az, amikor Krisztus azt mondja nekünk, hogy ez nem valami, amit a jövőben fogunk megkapni, hanem valami, amit már itt a földön elkezdhetünk befogadni. Keresztes Szent János, akinek mély szeretete volt Krisztus iránt, nagyon jól megértette, hogy „ahhoz, hogy birtokoljuk azt, amivel nem rendelkezünk, oly módon kell haladnunk (a lelki életben), hogy nem birtoklunk.” (A Kármel meghódítása, 1. könyv, 13. fejezet)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy emlékeztettél, mit kell megtennem ahhoz, hogy a mennyországba jussak. Olyan könnyű leterhelődni a világ dolgai által, és elfelejteni, hogy ezek milyen értéktelenek a Mennyhez képest

Elhatározás: Felajánlok egy konkrét lemondást: függetleníteni fogom magam valamitől, amit szeretek, és a Mennyországra fogok gondolni ez idő alatt.