Bocsáss meg mindig!
2020. augusztus 13. Évközi tizenkilencedik hét – csütörtök

Evangélium:

Mt 18,21-19,1
Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?'' Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.'' Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.

Bevezető ima: Uram, újítsd meg bennem a hitet, a reményt és a szeretetet! Küldd Szentlelkedet, hogy egész nap vezesse gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet!

Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, amely minden sértést megbocsát és a megbocsátásban nem ismer határokat! Vedd el tőlem a kívánságot, hogy másoknál jobb akarjak lenni, taníts arra, hogy mindig szeretettel és megbocsátásra kész szívvel forduljak mások felé!

Elmélkedés:

1. Bocsáss meg másoknak, és ne számold többé, hogy hányszor. Isten a mi eltévelyedéseinket számtalanszor megbocsátotta, mi pedig minden nap így imádkozunk a Miatyánkban: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha azt akarjuk, hogy nekünk megbocsássanak, komolyan kell vennünk kötelességünket, hogy mi is bocsássunk meg másoknak. Még akkor is, amikor úgy tűnik, erre a másik ember nem szolgált rá. Végső soron Istennel szemben mi is ugyanabban a helyzetben vagyunk, Ő pedig megmutatja nekünk, milyen nagy az irgalma. Jézus azt hirdeti, hogy minket is ugyanazzal a mércével fognak mérni, mint amivel mi mérünk. Hogyan vagyunk képesek a megbocsátást a cselekedeteinkbe is átültetni?

2. Hogy felismerje a világ. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Egyház feladata abban áll, hogy jele és hírnöke legyen a megbocsátásnak. Ezt Isten Jézus Krisztuson keresztül kínálja fel. Ahogyan Szent II. János Pál Pápa megfogalmazta: „Olyan világban élünk, amelyik fél Isten irgalmától.” – mivel ez megtérésre és teljesen új életre hív minket. Ahogyan látjuk, hogy a világ tele van gyűlölettel, hatalmaskodással, veszekedéssel és keserűséggel, nekünk, keresztényeknek minél inkább a megbocsátásért, a gyógyulásért és a szentségért kell küzdenünk. A mi közeli személyes kapcsolatainkból kiindulva kell továbbgyűrűznie ennek a légkörnek a szomszédságunk, az iskola, egyesületek, közösségeink és a munkahelyünk felé. Nekünk kell lenni mások számára a megbocsátás és a kiengesztelődés küldötteinek.

3. A hálátlanság embertelenné tesz. Azért sokkol bennünket annyira az igazságtalanság, mert ez a nyilvánosság előtti „ordító” hálátlanság megtestesítője, amely akkor is fáj, ha még oly sokszor is megbocsátják. Azonban, ha jobban szemügyre vesszük a hálátlanságot, saját történetünket is felfedezhetjük ebben. Milyen gyorsan elfelejtkezünk a múltról! Milyen könnyen megkísért minket az érzés, hogy mi már kinőttünk bűneinkből, anélkül, hogy azért Isten szeretetét és kegyelmét megköszönnénk. Gyorsan meghozzuk előítéleteinket mások gyengeségeivel szemben, mintha ugyanezek a fájdalmas gyengeségek a mi életünkben nem fordulnának elő. Amikor egészséges lelkülettel nézünk saját bűnre hajló természetünkre, testvéreinkkel sem fogunk lenézően viselkedni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, Te oly sok mindent megbocsátottál nekem. Ajándékozz meg olyan szívvel, amely egyre inkább a tiedhez válik hasonlóvá, hogy a megbocsátást és a gyógyítást közvetítsem mások felé, még a félreértések, a gyűlölet és a keserűség közepette is.

Elhatározás: A mai napon keresni fogom az alkalmat, hogy közösségemben, ahol széthúzás van és nincs egység a megbocsátás erejét közvetítsem.