Hív az Úr
2020. február 9. Évközi ötödik vasárnap 

Mt 5,13-16
Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

Bevezető ima: Uram Jézus, ismét eljöttem, hogy hallgassam szavadat. Eljöttem, éhes vagyok, táplálékra vágyom. Csak Te tudsz táplálni engem, senki más. Nem világi ételre vágyom, hanem kegyelmed táplálékára. Mai imám a Te dicsőségedre szóljon, és legyen a kegyelmed eszköze testvéreim számára!

Kérés: Uram Jézus, kegyelmed által, tanítványodként szeretnék növekedni a hitben.

1. Isten választottja. A mai evangéliumi részben az Úr erre hív: elmélkedjünk különös kegyelméről, hogy választottai lehetünk. Jézus újra és újra emlékezteti apostolait, hogy nem ők választották Őt, hanem Ő választotta őket. Néha mi is megfeledkezünk arról, hogy a keresztségben kiválasztott minket. Érezzük gyengeségünket és a jóra való készségünk korlátait, ezért futamodunk meg magasztos hivatásunktól, hogy föld sója és a világ világossága legyünk. Pedig az Úr pont erre a küldetésre választott: legyünk embertársaink megtérésének eszközei, segítsük át a társadalmat a sötétségből Krisztus világosságára. Hivatásunk túlnő a földi élet keretein. Arra szól, hogy segítsünk mindenkinek eljutni az örök életre. Ki lenne képes elvállalni ezt a hivatást?

2. Dicsőítsd az Atyát! Hogyan felelhetünk erre a hívásra? A választ megtaláljuk a keresztségben. Ez a szentség új életre vezet minket, Isten fogadott gyermekeinek életére Jézus Krisztus által. Mostantól fogva minden, amit Isten dicsőségére akarunk tenni, azt megtehetjük, mert Krisztus királyi papságának vagyunk tagjai. És hogyan leszünk a világ világossága? Nem érdemeink vagy tudásunk által, nem a technika, a tudomány, a világi hatalom révén, hanem a Szentlélek által, aki bennünk működik és irányít törekvéseinkben. Tehát ahhoz, hogy a világ világossága és a föld sója legyünk, mindig, teljes bizalommal a Szentlélek sugallatát kell követnünk. Így leszünk tanítványok, akiknek legfőbb vágya az Atya dicsőítése, és az emberek Isten kezét látják bennünk.

3. Légy erős a szeretetben! Túl nagy feladatnak tűnik Krisztus hívása, hogy tanítványai legyünk és hirdessük az evangéliumot minden embernek. A mindennapok törődései közepette, amikor a túlélés a cél, nincsen arra sem időnk, sem energiánk, hogy Krisztus tanítványai legyünk. Ne feledkezzünk meg azonban a hivatásunk kezdetéről. Nem azzal indult, hogy szerződést kötöttünk Istennel. Az Ő szívében kezdődött minden, amikor azt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket.” És azt mondta: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket,…. barátaimnak mondalak benneteket.” Az Isten Fia barátainak nevezett bennünket. Ki meri ezt mondani? Ki merné ezt akár álmodni is? Senki! És mégis igaz. Tanítvány-létünk Krisztus szeretetében gyökerezik. Ezért mondja nekünk, hogy maradjunk meg mindig a szeretetében. Azt akarja, hogy az Ő szeretetében éljünk, mint a szőlővesszők a szőlőtőben, és így hozzunk gyümölcsöt.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, arra hívtál, hogy legyek a föld sója és a világ világossága. Túl sok ez nekem! De hiszek benned, bízom benned, szeretlek téged. Legyen ma minden szavam, minden tettem bátor kifejezője a Te szeretetednek minden ember iránt, hogy mindenkit, akivel találkozom, elvezessem Mennyei Atyád dicséretére.

Elhatározás: Bízom az Úr hívásában, hogy legyek a tanítványa, és szavaimmal, jótetteimmel hirdessem mindenkinek Isten nagy szeretetét.