Az Atya jelenlétében
2020. augusztus 2. Évközi tizennyolcadik vasárnap

Evangélium: 

Mt 14,13-21
Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: „Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.” Jézus azonban azt mondta nekik: „Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.” Azok ezt felelték neki: „Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.” Azt mondta nekik: „Hozzátok ide azokat.” Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, aztán odaadta a kenyereket a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.

Bevezető ima: Uram Jézus, hiszem, hogy azt akarod, hogy higgyek benned. Erős hittel, ami találgatás nélkül engedelmeskedik szavadnak. Remélek szavadban, nem támaszkodom kizárólag saját erőmre és okfejtésemre. Szeretlek, mert folyamatosan meglepsz azzal, hogy útjaid eltérnek az enyémtől.

Kérés: Uram Jézus növeld hitemet!

Elmélkedés:

1. Szívtől szívig az Atyával. Nincs nagyobb öröm, mint értékes időt szánni csak kettőtökre, azzal, akit a legjobban szeretsz. Talán hallottuk apánktól: Hadd legyek együtt anyával egy kicsit, vagy: Második nászútra megyünk. Ehhez hasonló, amikor az édesapa kétszemélyes vacsorára hívja fiát, aki első gyónásán van túl. Különleges dolgok akkor történnek, ha megnyitjuk szívünket az előtt, akit szeretünk. Jézus sokszor tett így. Az Atyával egyesülve, kincs volt számára az idő, amit az Atyával töltött kettesben, közös szeretett dolgaikról beszélve.

2. Nagylelkű Szív. Az Atya után Jézus minket szeret a legjobban. Nem szereti, ha hiányt szenvedünk valamiben. Mint minden apa, barát, testvér szíve, az övé is megesik rajtunk, ha szenvedni lát minket. Krisztus az Atyával töltött pillanatai után azzal a vággyal jött vissza közénk, hogy szükségünkön segítsen, gondjainkat megoldja. Teljesen természetesen, különösebb erőfeszítés nélkül. Növekedésünk az erényekben függvénye annak, hogy mennyi időt töltünk az Atyával imádságban. A szívtől szívig történő imádságon keresztül az erények növekednek, és természetes úton hódítanak meg bennünket, mert az Úr szeretete ragályos.

3. Isten számára semmi sem lehetetlen.  Isten bármikor és bárhol tehet csodát. Semmi sem tarthatja Őt vissza. Mégis sokszor kérdezzük magunktól: Krisztus miért nem teszi meg a csodát az életemben, amire szükségem van? Az egészségem, munkám, házastársam, gyermekeim… Lehet, hogy elvárásunk nem egyezik Isten elképzelésével. Istennek terve van mindannyiunkkal. Célunk, hogy az Ő tervét beteljesítsük. Szívünk legyen nyitott a kegyelem kivételes pillanataira - amilyen a csodálatos kenyérszaporítás is - de a keresztre is, amit hordoznunk kell. Isten tervében akadályok is szerepelnek, azért hogy életszentségre vezessenek minket.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy teljesítsem küldetésem az életemben! Ez nem más, mint akaratod keresése, szeretete, megélése, szépségének tovább adása.

Elhatározás: Az Oltáriszentségben jelenlévő Úr előtt töltök ma öt percet.