Pihenés az Úrban
2020. február 8. Évközi negyedik hét – szombat

Mk 6,30-34

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!" Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy itt vagy velem. Tökéletesen ismersz engem, és gyengeségem, bűneim, tökéletlenségem ellenére szeretsz engem. Uram, köszönöm a szeretetedet. Ma mindengondolatomat, szívemet, akaratomat neked adom. Alakíts engem akaratod szerint!

Kérés: Szűzanyám, segíts, hogy az Úr kegyelmével megismerjem és megéljem a keresztény szellemű nyugalmat.

1. Gyere hozzám, ha elfáradtál! Jézus tudja, hogy tanítványainak kell a pihenés, miután visszatértek a hosszú, fárasztó missziós munka végén. Szükség van a fizikai, szellemi, lelki energia feltöltésére. Isten akarata, hogy szánjunk időt a testi pihenésre napi teendőink közepette. Jézus azt mondja apostolainak, hogy menjenek el mindannyian, vele együtt. A testi pihenés természetesen nem lustálkodás és henyélés. Nem arra szolgál, hogy elhagyjuk lelki felkészültségünket Isten és az Ő dolgai iránt vagy készségünket arra, hogy mindenkor megtegyük Isten akaratát.

2. Életünket adni másokért. Jézus arra tanít, hogy legyünk készen megtenni mindenben Isten akaratát, ami azt is jelenti, hogy legyünk készen másokat szolgálni. Milyen szép, amikor a család együtt pihen, és senki sem csak saját magára gondol, nem arra, hogy én mit szeretnék, és hogy gondoskodnak a többiek az én szeszélyeimről. Olyan kultúrában, ahol a szünidő semmittevést jelent, Jézus figyelmeztet: a keresztények számára a pihenés és a szórakozás nem zárja ki, hogy másokra is gondoljunk és szolgáljunk. Jézus együtt érző szíve mindig tevékeny. Akkor is, amikor pihenni készül, inkább az emberek szolgálatára indul, amikor azok Isten Igéjét akarják hallani. Az én szívem is olyan, mint Krisztusé? Szabadnapomon is tudomásul veszem családom és barátaim testi, lelki igényeit?

3. Isten nagyobb dicsőségére. Van a nyugalomnak mélyebb értelme is, az, hogy átadjuk magunkat Isten dicsőítésére és ragaszkodó szeretetünk kifejezésére. Isten elrendelte, hogy a hét egy napját szánjuk az Ö benne való elnyugvásra, amikor szívünket, gondolatainkat Istenre irányítjuk és elnyerjük kegyelmét a következő hét megkezdésére. A vasárnap a keresztény ember számára a hét csúcspontja. Nemcsak azért, mert megpihen munkája után, hanem azért is, mert a vasárnap fénypontja szentmise közös megünneplése, amikor felajánlja munkáját és saját magát az Atyaistennek. Az Isten-központúság kiterjed a vasárnapi pihenés egészére. Ekkor „a mindennapi gondok és feladatok megfelelő nézőpontba kerülnek. A nyugtalanító anyagi gondok helyett a szellemi értékek kerülnek előtérbe. A találkozás és beszélgetés nyugodtabb perceiben jobban meglátjuk a velünk élő emberek igazi arcát. Újra fel lehet fedezni és élvezni lehet a természet szépségeit – melyeket ugyan gyakran megsebez a természet kiaknázására irányuló emberi törekvés, ami végül az ember ellen fordul”. (II. János Pál: Dies Domini, 67).

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, segíts, hogy igaz nyugalmat találjak benned. Te vagy minden jó forrása. Segíts, hogy munkámat és anyagi dolgaimat a lelki értékek irányába rendezzem. Segíts, hogy vasárnapom középpontja a szentmise legyen. És segíts felhasználnom a vasárnapot arra, hogy meglássam családom, barátaim, munkatársaim igazi arcát. Ők azok a lelkek, akiket hozzád kell vezetnem, és akiknek szeretetére és szolgálatára rendeltél engem.

Elhatározás: Módot találok arra, hogy felkészítsem magamat és családomat holnapra, a vasárnapi szentmise megünneplésére: elmélkedünk az olvasmányokról, összeszedjük magunkat, hogy korán érkezzünk Oltáriszentségben levő Jézus elé. Valamilyen jó cselekedetet végzünk, mint pl. betegek vagy idősek látogatása stb.