Minden a lelkek megmentéséért
2020. július 17. Évközi tizenötödik hét - péntek

Evangélium: 
Mt 12: 1-8
Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!" Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is!"

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy mindig és mindenütt figyelsz rám és vezetsz engem. Remélek és bízom benned, mert tudom, hogy sose vezetsz rossz útra, ha engedelmes vagyok és hallgatok rád. Szeretlek, amiért oly türelmes és jó vagy velem, és szeretnék napról napra hűségesebb lenni hozzád!

Kérés: Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a tiédhez hasonlóvá!

Elmélkedés:

1. Az Úrral járni. Ezen szentírási részlet cselekményén érdemes egy kicsit elgondolkozni. Jézus egy búzamezőn keresztül megy a tanítványaival, talán levágják az utat a zsinagóga felé, hogy ne lépjék túl a szombaton megengedett lépések mennyiségét. A tanítványainak megadatott az ajándék, hogy Isten Fiával bensőséges kapcsolatban lehettek. Ezért voltak ilyen gondtalanok, hiszen a mindentudó és mindenható Úr mindig mellettük volt. A Jézussal együtt töltött idő nagyon fontos lehetett számukra, az Ő példája adott nekik bizonyosságot később is, amikor Jézus mennybemenetele után messzi földekre utaztak. Jézus, ha már nem is látható formában, de még mindig velünk van. Megszentelő kegyelme kísér bennünket. Az imádságban hozzá emelhetjük szívünket és lelkünket. Mennyivel jobban éreznénk magunkat, ha mindig tudatában lennénk ennek!

2. Elsőbbség kérdése. Ezt az idilli pillanatot zavarják meg a farizeusok, akik valamilyen okból éppen közel voltak; talán ők is a zsinagóga felé tartottak. Jézusnak minden mozdulatát figyelik, ezért rögtön megszólják azért, mert tanítványai tépkedik a kalászt. Ez aligha mondható a törvény előtti súlyos véteknek, de ők a legfinomabb részleteknek is nagy jelentőséget tulajdonítanak, miközben a törvény lényegét nem látják már. Ha mi is nagy részletességgel elemezzük más emberek hibáit, az annak a jele lehet, hogy csak magunkat akarjuk jobb fényben feltüntetni, eltakarva sokkal nagyobb mulasztásainkat. Valóban sok tagadhatatlanul fontos aspektusa van a hit és erkölcs gyakorlásának, de sose szabad elfelednünk, hogy a szeretet, a kegyelem és a lelkek megmentésének munkája mindig fontosabb a külső formaságoknál.

3. Rosszindulatú kritika. A farizeusok jóindulatának hiányát jelzi az is, hogy amikor valami hibát látnak másokban, nem tanácsot adnak és segítenek, hanem kritizálnak és vádolnak. Ahelyett, hogy megbeszélnék Jézussal és tanítványaival a törvények értelmezését, durva megkeseredettséggel zúdítják rájuk vádjaikat. Jézus azonban nem vág vissza, hanem objektív érvekkel igazolja a tanítványainak a viselkedését. Nem vitatkozik a farizeusokkal, hanem megnyitja a szemüket és szívüket. Később már erősebb hangnemben válaszol, ha szelíd válaszát nem fogadják el, amikor másokat vádolnak. A szelíd és alázatos szívű Jézus mindig megmenti az elveszetteket.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, köszönöm, hogy jelen vagy életemben. Segíts, hogy ennek egyre inkább tudatában legyek. Jobban akarok hasonlítani rád, hogy szelíd és alázatos szívű legyek, de az igazságért mindig készen legyek kiállni. Alakíts át engem kegyelmed erejével!

Elhatározás: Ma egy konkrét dolgot teszek azért, hogy jobban tudatosítsam magamban Jézus jelenlétét és ne ítélkezzek túl könnyen mások felett.