Mint a gyermekek
2020. július 15. Évközi tizenötödik hét - szerda

Evangélium: 
Mt 11: 25-27
Abban az időben Jézus ezeket mondta: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy mindig és mindenütt figyelsz rám és vezérelsz engem. Remélek és bízom benned, mert tudom, hogy sose vezetsz rossz útra, ha engedelmes vagyok és hallgatok rád. Szeretlek, amiért oly türelmes és jó vagy velem, és szeretnék napról napra hűségesebb lenni hozzád.

Kérés: Uram, segíts szüntelenül imádkoznom és úgy állnom előtted, mint egy gyermek az apja előtt: telve bizalommal és az akaratával szembeni tanulékonysággal.

Elmélkedés:

1. Szívből jövő imádság. A mai evangéliumi részlet a tegnapinak a folytatása. Az átmenet kissé hirtelennek tűnhet, de ez a túláradó dicséret valami nagyon fontosat mutat meg Krisztusban: bármi is történjék körülötte, bárhogyan is bánjanak vele, belül mindig az imádság és a derű tölti be a lelkét. Mindig tudatában volt az Atya jelenlétének. A hirtelen hangnemváltás nem irányváltás nála, hanem az Atyával való mély egység kifejeződése, amelynek fényében a világ dolgait szemléli. Ha nekünk is szokásunkká válik az imádság és mindig az Istennel való egységre törekszünk, mi is megélhetjük ezt a mély békét és elnyerjük azt a képességet, hogy mindenhol meglássuk Isten akaratát.

2. Olyanná válni, mint a gyermekek. Jézus dicsőíti az Atyát, amiért „az okosak és a bölcsek elől elrejtette ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztatta”. A farizeusok és szaddúceusok voltak akkoriban az „okosak és bölcsek”, mégis sokuk elutasította Jézust. Nikodémus sem vállalta fel nyilvánosan, hogy ő elfogadta Jézust. Isten tiszteletben tartja az emberi szabadságot, ezért nem fogja ráerőltetni magát azokra, akik önteltségükben nem kérnek a segítségéből. Viszont mindazokért ott van, akik igénylik a szeretetét, kegyelmét és iránymutatását.

3. Jézus semmit sem sajnál tőlünk. Az utolsó két mondat nem az Atyának, hanem Jézus tanítványainak szól, talán ennek a hirtelen, őszinte imádságnak a magyarázataként. Sokan talán csodálkoztak körülötte, hogy Jézus miért tört ki ily hirtelen egy dicsőítő imában. Jézus megmagyarázza. Krisztus isteni mivolta teszi lehetővé az Atya és Ő közötte fennálló mély bizalmat és szeretetbeli egységet. Senki másnak nem lehet ilyen kapcsolata az Atyával, csak ha a Fiú megmutatja neki, és Jézus éppen ezt tette a tanítványokkal. Amennyire igaz, hogy az Atya mindent megadott a Fiúnak, éppen úgy igaz, hogy a Fiú semmit se tart vissza tőlünk, még az Atyával való legintimebb beszélgetését sem.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, én is azok közé szeretnék tartozni, akik olyanok, mint a gyermekek; és nem a büszkék közé, akik tehetségükkel dicsekszenek. Tudom, hogy hozzád képest végtelenül kicsinyek vagyunk, és minden jó, ami bennünk van, csak tőled származik. Köszönjük, hogy megmutattad nekünk az Atyát és megtanítottál arra, hogy mindig és mindenhol imádkozhatunk hozzá, és Ő gyermekeiként tekint ránk.

Elhatározás: Ma különös figyelmet szentelek annak, hogy megőrizzem belső békémet és közelebbi kapcsolatba kerüljek Istennel, az Atyával.