A termésre szánt mag
2020. július 12. Évközi tizenötödik vasárnap

Evangélium: 
Mt 13: 1-23
Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!"
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy mindig és mindenütt figyelsz rám és vezetsz engem. Remélek és bízom benned, mert tudom, hogy sose vezetsz rossz útra, ha engedelmes vagyok és hallgatok rád. Szeretlek, amiért oly türelmes és jó vagy velem, és szeretnék napról napra hűségesebb lenni hozzád.

Kérés: Úr Jézus, nyisd meg füleimet a tanításodra, készítsd fel szívem talaját, hogy nagylelkűen tudjak válaszolni hívásodra!

Elmélkedés:

1. Halljátok! Ebben az evangéliumi részben Jézus kétszer is hallgatásra szólítja fel a tömeget. Akkoriban is, akárcsak ma, nehéz volt abbahagyni, amit az ember éppen csinált; félretenni az előítéleteinket, gondjainkat és Istenre figyelni. De csak így ismerhetjük meg Isten akaratát az életünkben. Jézus most is példázatban beszél. Azt akarja, hogy vegyük a fáradságot szavai értelmezésére, és alkalmazzuk életünkben is. Úgy tűnik, ez Isten minimális elvárása velünk szemben, hogy az Ige át tudja hatni életünket és mi is jó termést hozzunk.

2. Boldogok vagyunk. Jézus boldognak mondja a tanítványait, mert látják, amit látnak és hallják, amit hallanak. Egy bizonyos szempontból kevésbé áldottnak érezhetjük magunkat, hiszen mi mindezt nem élhetjük meg. Más szempontból viszont még nagyobb áldást kaptunk. Jézus kortársainak nehezére esett üzenetének megértése. Új és bonyolult tanítás volt, és elsőként nekik kellett értelmezni, tanítani és saját életükben alkalmazni ezt a tanítást. Nekünk megadatott kétezer év szentjeinek és egyháztanítóinak az élete és tanítása, megadatott a Szentlélek, akit az apostolok akkoriban még alig ismertek, és megadatik az Oltáriszentség minden szentmisén. Hálásnak kell lennünk, és felelősséggel kell bánnunk ezekkel az ajándékokkal.

3. Százszoros termés. Ha hallgatunk Jézusra a Szentírás és akaratának annyi más megnyilvánulása által, és értékeljük ezt a nagy ajándékot, akkor életünkkel kell a hálánkat kifejezni. Olyan jó termőföldnek kell lennünk, mely százszoros termést hoz. Ez nem csak a saját hitünk erősítését jeleni, hanem annak megosztását másokkal. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy jó emberek vagyunk, és nem ártunk másoknak; minden eszközzel terjesztenünk kell Jézus üzenetét. Minden nap meg kell kérdeznünk magunktól: ma mit tettem az evangélium terjesztéséért?

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, köszönöm mindazt, amit értem tettél. Bocsásd meg, hogy néha nem adtam meg neked a kellő elsőséget más dolgok előtt, és nem hallgattam rád vagy osztottam meg az ajándékaidat másokkal. Segíts sok gyümölcsöt teremnem!

Elhatározás: Ma több időt töltök Istennel, és megvizsgálom, hogy a tanítását hogyan fogadhatom be jobban, és hogyan oszthatom meg másokkal is.