Hagyjuk Jézust aludni!
2020. június 30. Évközi tizenharmadik hét – kedd

Evangélium: 

Mt 8,23 – 27
Jézus bárkába szállt, s tanítványai követték. Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitűek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. Az emberek csodálkozva kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?"

Bevezető ima: Uram, hozzád jöttem elmélkedésemben, és kész vagyok mindent megtenni, amit kérsz. Ha magamban vagyok, könnyen választom a kényelmes utat, de tudom, hogy a keresztények útja a szűk kapun át vezet. Benned találom meg az értelmét annak, hogy elhagyjam a kényelmes utat, és a szeretet tökéletesebb útját válasszam. Készen állok, hogy megtanuljam, mint jelent a parancsod: „Kövess engem!”.

Kérés: Uram, add meg nekem az érett hit kegyelmét!

Elmélkedés:

1. Isten csöndje és az ember hite.  Képzeljük magunkat az apostolok helyébe a viharos hullámok között vergődő csónakban. Ilyen helyzetben az embert halálos félelem szállja meg, de Jézus alszik. Elfog a kísértés, hogy zavarjuk fel Őt… és sokan így is tesznek, vég nélkül panaszkodnak, kétségbe esnek, már nem is imádkoznak és haragjukat másokra öntik. A megpróbáltatás pillanatában, amikor úgy érezzük. hogy tehetetlenek vagyunk, a siránkozás mindig kéznél van. Mi azonban ne ezt az utat válasszuk! Gondoljunk inkább az alvó Krisztusból áradó erőre. A próbatétellel Isten hív, hogy még inkább érezzük: rá vagyunk utalva. Hitből kell élnünk, különben eluralkodik rajtunk a félelem, a bizonytalanság, a keserűség. „Krisztus csöndje” erőt sugároz. Ezt könnyedén venni annyit jelent, mint elvetni Krisztus szívének mélységes tanítását. „Krisztus csöndjéből” tanulnunk kell! 

2. „Krisztus csöndje” hitünkhöz szól. Hogyan alszik Krisztus? Úgy, ahogyan Mária, az ifjú anya gyakran látta, amikor vigyázta Jézus álmát. Martinez érsek írta: „Jézus csodálatosan szép volt, amikor az örök életről beszélt, csodát tett, szeretetteljesen nézett, megbocsátotta a bűnöket és gyengéden simogatott. Szeretném azonban alva is látni, mert akkor az elmélkedés során a szívembe zárhatnám, nem kápráztatná el szememet és lelkemet az Ő tekintete, tökéletes szépsége és tündöklő glóriája. Az ébren levő Krisztus szépsége túl hatalmas kicsinységemhez képest. Hogy bírnám ki? Úgy érzem, jobban illik hozzám az álom leple alatt, mint ahogyan a nap sugárzását is jobban bírja a szemem áttetsző üvegen keresztül. (Mikor Jézus alszik, 15. old.) Bárcsak bízni tudnék Krisztus hatalmában akkor is, amikor nem úgy cselekszik, mint máskor!

3. Isten örök tanítása. Víz, hajó, apostolok és Krisztus… ez a kép gyakran ismétlődik az evangéliumban. A víz az élettapasztalat emberi szintjének jelképe, a hajó a természetfeletti hit megtapasztalása, életünk Krisztussal. Krisztus azt tanítja, hogy ne hagyjuk a mindennapi élet történéseit eluralkodni a hit megtapasztalása felett. Nem a pillanatnyi, felületes élményekből élünk, hanem a hit mély áramlatából táplálkozunk, amely Isten tetteit, bölcs gondviselését és az örök élet irányát mutatja meg. A hit által látjuk meg Krisztus jelenlétét a hajónkban, a hit által ismerjük fel, hogy minden hullám és szélroham, áldásos hívás a bizalomra az Egyetlen iránt, aki mindennek Ura. A hit által vigasztalja Isten a szívünket, elnyugtatja félelmünket, megőrzi örömünket a hónapokon vagy éveken át tartó gondok és nehézségek közepette.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, tudom, hogy hitem törékeny. Azonban azt is tudom, hogy ha nem ismerem fel szeretetedet, ha nem hiszem el, hogy általad boldogabb leszek, ha nem nézek szembe lelkem és hivatásom ellenségeivel, ha nem hagyatkozom kegyelmedre, akkor nem lesz részem a győzelmedben.

Elhatározás: Ma az egyik gondomat teljes hittel és bizalommal Isten kezébe teszem.