Építs bölcsen!
2020. június 25. Évközi tizenkettedik hét – csütörtök

Evangélium: 
Mt 7,21-29
Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ,,Uram, Uram!'', megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: ,,Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?'' Akkor majd kijelentem nekik: ,,Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!'' Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása. Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.

Bevezető ima: Uram, tudom, hogy akkor is meghallgatod imáimat, amikor az korántsem tökéletes. Add, hogy teljesen veled tudjam tölteni ezt az időt, amit imádságra szánok! A te kegyelmed határtalan, és mindig van valami, amit el szeretnél mondani nekem. Bár méltatlan vagyok, mégis fogadd el alázatos imámat!

Kérés: Segíts, hogy fejlődni tudjak életem egy olyan területén, melyet eddig elhanyagoltam!

Elmélkedés:

1. Uram, Uram! Felismerni Jézust, mint Urat és Megváltót egyszerű azoknak, akik hisznek. „Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő?” (Jak 2,20) Fontos, hogy tanúságot tegyünk hitünkről a munkában is. Nem elég elmenni a vasárnapi misére, Szentírást tenni a polcunkra és rózsafüzért akasztani a visszapillantó tükörre. A hit nem más, mint napi kapcsolat Krisztussal, ami a kényelmes, megszokott életünket teljesen felforgatja. „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Az Atya akaratát teljesíteni nem más, mint dolgozni azon, hogy napról-napra jobbak legyünk a felebaráti szeretet erényének gyakorlásában, hogy türelmesebbek legyünk és önzetlenebbül szolgáljunk másokat. Ha valóban ki akarjuk fejezni hitünket, akkor teljesen oda kell adnunk magunkat. Az igaz hit nem hagyja, hogy önelégültek legyünk. Éreztem magam valaha elbizakodottnak azért, mert katolikus vagyok? Mert soha nem lepleztek le, amikor valami rosszat csináltam? Mert jó iskolába jártam? Krisztusba vetett hitemtől bűnös magabiztosságot, beképzeltséget érzek? Vagy arra késztet engem, hogy jobban szeressek másokat?

2. Szikla szilárd. Hallgatni Krisztusra és követni Őt azt jelenti, hogy úgy élünk, ahogy kellene. A tény, hogy emberek vagyunk, felelősséget von maga után. Szeretni, ismerni és szolgálni Istent ebben a világban és boldognak lenni vele örökké – ez magában foglalja életünk értelmét (ld.KEK1). Amikor bűnt követünk el, nem csak Krisztussal, hanem saját magunkkal is szakítunk. Amikor érezzük, hogy szétfeszítenek a szenvedélyek, a düh, a hiúság és a kapzsiságunk, akkor Krisztus arra hív, hogy „hazatérjünk” és legyünk azok, amiknek lennünk kell, nem pedig azok, amikké a kísértések tesznek minket. Ez a legbiztosabb alap, amikor életünk kritikus periódusában vagyunk. Mik azok a dolgok az életemben, amiket homokra építettem? Gyenge az imaéletem? Hanyag vagyok a kötelességeim teljesítésében? Keményszívű vagyok egy családtagommal szemben?

3. Felszín. Megállapíthatjuk, hogy a homokra épített ház szilárdnak látszott, ezért senki nem gondolt arra, hogy tesztelni kellene, mielőtt a nagy vihar megérkezik. A mi életünk is ilyen lehet. Amikor nyugodtak vagyunk, úgy tűnik, hogy minden rendben. Nincs probléma, nincs félelem. Kívülről minden jónak tűnik, mint ahogy azt azokban a régi hollywoodi filmekben ábrázolják: csak a felszín mélységek nélkül. A felszín alatt ugyanakkor hazugság lapul, régóta tartó problémák, halogatott döntések, üresség - mindez azért, mert nem Krisztus életünk középpontja. Vannak olyan területei az életemnek, ahol képes vagyok természetfeletti szemmel nézni a dolgokat? Álarcot öltök a szomszédjaim előtt? A szüleim előtt? A szerelmem előtt? Mik azok a problémák, amiket ki kell irtani az életemből?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, túlságosan szeretsz engem, és mellettem állsz minden pillanatban, így nem hagyod, hogy felszínesen éljek. Tudod, hogy nehezen adom fel ezt az álarcot, mert nagyon nehéz szembesülni a gyengeségeimmel. Uram, adj erőt, hogy szembe tudjak nézni azokkal a dolgokkal, amiken változtatnom kell!

Elhatározás: Kiválasztok egy területet az életemből, ahol önmagamat fogom adni és nem azt az álarcot, amit mások elvárnak tőlem. Aztán felajánlok egy tized rózsafüzért azért, hogy felül tudjak emelkedni a bűneimen és a gyengeségeimen.