A szűk kapu
2020. június 23. - Évközi tizenkettedik hét – kedd

Evangélium: 
Mt 7:6, 12-14
Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Bevezető ima: Köszönöm Uram ezt a veled való időt. Köszönöm ezt a mai napot, és hogy adsz lehetőséget, hogy szolgáljam a lelkeket. Engedd, hogy a hit szemével tudjak nézni a mindennapokban fölmerülő nehézségek lelki értékére!

Kérés: Uram, segíts jobban megbecsülnöm a keresztény hit szépségét és a szentségek mérhetetlen értékeit!

Elmélkedés: 

1. A kutyáknak. Ugye, hogy milyen nagy gondot fordítunk arra, ami fontos számunkra? Az igazság az, hogy gyakran kockáztatjuk a számunkra legértékesebbet. Azt mondjuk, hogy a mennyországba akarunk kerülni, de bűnben élünk, néha még súlyos bűnben. Szaftos honlapokat bujkálunk.  Pletykálunk. A szükségben szenvedők elől bezárjuk a szívünket. Olyan politikusokra szavazunk, akik kiállnak az abortusz mellett. Oly könnyedén vesszük a bűnt, és talán épp ilyen könnyen adjuk fel hitünk szentségét is, vagy hanyagoljuk el a bűnbocsánat szentségét. Méltatlanul áldozunk. Hallgatunk, ha valamely ismerősünk, vagy rokonunk a fogamzásgátlásról dicsekszik. Semmit nem teszünk az ellen, ha a gyerekünk naponta öt órán át csüng az interneten. Nem kellene ellene mondanom ennek?

2. Másokhoz. Ahhoz, hogy tudjam minden szituációban, hogy mit tegyek, meg kell kérdeznem magamtól, mit szeretnék, hogyan bánjanak velem. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek” (Lk 6, 38) Az önmagam iránti tisztelet tükröződik vissza abban, ahogy másokat tisztelek. Udvariatlanság, érzéketlenség mások felé állandó problémák bennünk – ezek mind a bennünk levő problémát jelzik. Az aranyszabály persze nem csak másokra vonatkozik; ezzel önmagunk méltóságát is meg őrizzük. Vannak olyan emberek körülöttem, akiktől folyamatosan megtagadom a szeretetemet? Tudatában vagyok annak, hogy a felebaráti szeretet hiánya jobban megsérti a saját személyiségemet, mint a másik embert?

3. A szűk kapu. A modernség olyan, mint egy éjjel–nappali áruház. Bármikor, bármit megkaphatunk. Odáig juthatunk, hogy azt hisszük, hogy az életben mindennek egyszerűnek kell lennie, legyen az házasság, önkontroll vagy akár megváltás. A „könnyűség” illúziója nem téveszthet meg minket.  Dolgozni a saját megváltásomon kemény munka.  Az eredeti bűn mély nyomot hagyott mindannyiunkban. Küzdeni a megváltásért imát, áldozatot és állandó éberséget jelent. Úgy gondolom, hogy megélni a hitemet olyan könnyű a mai világban? Ha igen, akkor talán nem élem meg jól. Hol kerültem eddig el azt a szűk utat, ami az életszentség felé vezet? Én is túlságosan falánk vagyok? Hiú? Túlságosan befolyásol engem is mások véleménye?

Beszélgetés Krisztussal: Segíts, Uram, észrevennem, hogy a valódi méltóságom a másokkal való szeretetteljes bánásmódon, és az irányítatlan szenvedélyeim leküzdésén alapszik! Rázz fel a középszerűségből a lelki életemben, és hogy a lehető legjobban kihasználjam a tőled kapott időmet!

Elhatározás: Ma valami különlegeset fogok felajánlani a szeretteimért.