Mt 7,1-4
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.

Bevezető ima: Uram, Jézus, szeretnék veled lenni! Neked ajánlom ezt az időt, hogy legyen alkalmad szólni hozzám, miközben rád figyelek. Hiszem, hogy jelen vagy minden kegyelmeddel, amire most ebben a helyzetben szükségem van. Uram, benned remélek, mert tudom, hogy reményemet nem vethetem evilági dolgokba. Szeretlek, Uram, és tudom, hogy Te is mennyire szeretsz engem.

Kérés: Uram, Istenem, vedd ki szememből a szálkát! Segíts, hogy ne ítéljem meg embertársaimat!

Elmélkedés:

1. „Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek ...” Mindannyian hajlamosak vagyunk ítélkezni mások felett. Nehezünkre esik egy napig nem ezt tenni. Elítéljük a feltűnő luxusautó mobiltelefonáló vezetőjét, aki elénk vág; ítéletet mondunk a fáradt és rosszkedvű házastárs felett, aki elfelejtette kéréseinket; elítéljük a pincért, aki elfelejtette, hogy nem kérünk uborkát a hamburgerünkbe. Röviden; gyakran csak első benyomásra, elhamarkodottan és könyörtelenül mondunk ítéletet anélkül, hogy tudnánk, mi játszódik le a körülöttünk lévőkben. Mi csak a külsőre figyelünk; de Isten csak a szívet látja. Krisztus ma arra hív, hogy pillantsunk magunkba. Valójában mit érünk el azzal, ha ítélkezünk mások felett?

2. Saját magunkat is megítélni. Igaz, hogy az emberek bosszantó hibákat vétenek. Még a mi Urunk is belátja, hogy könnyű meglátni a szálkát testvérünk szemében – ki vitatná ezt? Testvérünk hibája nem téríthet el minket az őszinte önvizsgálatától. A saját szálkánkkal is van elég tenni valónk. Az ítélkezés végső soron nagyon ritkán, vagy soha nem építő jellegű. Ehelyett nagyon alkalmas arra, hogy elvegye az időt saját hibáink leküzdésétől. „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát?”

3. Látásunk javítása. Egy szálka kihúzása fájdalmas, és minél tovább várunk vele, annál rosszabb lesz. Ha eltávolítjuk, örvendetes eredményre jutunk, mégpedig mélyebb önismeretre, illetve mások iránti növekvő együttérzésre. Csak akkor láthatunk jobban, hol tartunk és hová megyünk, ha előbb a magunk szeméből távolítjuk el a szálkát. Csak ezután tudjuk jobban megítélni, mit és hogyan kell tennünk. Ezalatt az elmélkedés alatt szeretnék Urunk szavaiba mélyebben belegondolni: „Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.”

Beszélgetés Krisztussal: „Fiam, ne légy kíváncsi, s haszontalan gondokon ne törd eszedet. ,,Mi közöd ehhez vagy ahhoz? Kövess engem!'' (Jn 21,22) Mi közöd hozzá, ilyen-e ez vagy amolyan, így vagy amúgy cselekszik-e vagy beszél? Te nem vagy másért felelős, hanem magadért adsz majd számot. Mit ártod tehát magadat más ember dolgába?” (Kempis Tamás: Krisztus követése, III. könyv, 24. fejezet)

Elhatározás: Ma őszintén megvizsgálom Krisztus előtt a legrosszabb hibámat.