Ezért, ne féljetek!
2020. június 21. Évközi tizenkettedik vasárnap 

Evangélium: 

Mt 10, 24-33
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Bevezető ima: Uram Jézus, a Te jelenlétedbe helyezem magam. Neked tartogattam ezt a pillanatot, hogy Te beszélhess hozzám, és én meghallhassam a szavaidat. Beszélj, Uram, a szívemhez! Hiszem, hogy jelen vagy életemben, és megadod nekem mindazokat a kegyelemeket, amikre most szükségem van, jelenlegi körülményeim közt. Benned bízom, Uram, mert tudom, hogy nem helyezhetem a bizalmamat az evilági dolgokba. Add, hogy ez az elmélkedés közelebb vigyen hozzád. Szeretlek, Uram, és tudom, hogy Te is mennyire szeretsz engem. Amikor felnézek a keresztre, az emlékeztet irántam való szeretetedre. Az én szeretetem még mindig nem hozott annyi áldozatot, amennyit kellett volna. Olyan könnyen vonják el figyelmemet a világi dolgok. Felajánlom neked ezt az elmélkedést, Uram, tisztíts meg, és tedd szeretetemet még tökéletesebbé, még inkább olyanná, mint a Tiéd. Mindent, amit teszek, a Szűzanya kezébe helyezek. Kérem, hogy tanítsa meg, hogyan kell imádkozni és különösen azt, hogyan figyeljek Igéidre, a szívemben elmélkedve rajtuk.

Kérés: Uram, mutasd meg a szereteted, hogy tanúságot tehessek róla másoknak!

Elmélkedés:

1. Alapvető meggyőződésünk. Mindannyiunknak vannak félelmei. Természetes velejárói az életünknek. Azonban, ha a félelem nem hajt fejet a bizalom előtt, akkor megbéníthat az idegesség, a kétségbeesés és nem haladunk előre. Alapvető meggyőződéseink soha nem fakadhatnak félelmeinkből, hanem csak a mi Mennyei Atyánktól, aki – jól tudjuk – szeret minket és jót akar nekünk.

2. A szeretet legyőzi a félelmet. A tökéletes szeretet minden félelmet legyőz. Szent János írja, hogy a szeretet akkor tökéletes, amikor már nem ismer félelmet. „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár.” (1 Jn, 4,18) Miért? Legtöbbször mi vagy túl kevéssé szeretünk vagy túlzottan szeretünk. Kicsit szeretünk, amikor saját magunkra koncentrálunk és félünk attól, hogy mi fog velünk történni. Túlzottan szeretünk, amikor a világ dolgai felé fordulunk teljesen, amik leláncolják a szívünket és félünk az elengedéstől. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert mások javára fordítja figyelmét a sajátja előtt. Utánozza Krisztust, aki bár félelmet tapasztalt a kereszt láttán, legyőzte azt Atyja iránti szeretetből és a lelkek megmentéséért.

3. Krisztus legyőzte legnagyobb félelmünket. Jézus feltámadásával legyőzte a halált; legnagyobb félelmünket. Amikor a kegyelem állapotában élünk, nyugalommal tudunk szembenézni a halállal. Hittel tudjuk, hogy a halál csak a földi zarándokutunk vége és mennyei életünk kezdete Krisztussal. A mostani hitünk lesz velünk a halálos ágyunkon is. „Minden tetted, minden gondolatod legyen azé, aki estére várja a halált. A halál nem lenne szörnyű számodra, ha nyugodt lenne a lelkiismereted. Akkor miért nem tartod inkább tisztán a bűntől, minthogy menekülj a halál elől. Ha ma nem vagy kész arra, hogy szembenézz a halállal, akkor nem valószínű, hogy holnap az leszel.” (Kempis: Krisztus követése 1: 23, 1.)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, még egyszer megújítom hitemet a Te jelenlétedben. Hiszem, hogy a Szentírás szavain keresztül beszélsz hozzám és én azért vagyok most itt, hogy meglássam fényedet. Hiszem, hogy szívem legmélyéig eljutnak szavaid a Szentlélek sugallatain keresztül. Milyen nagy biztonságot és bizalmat jelent ez nekem! Tudom, hogy ennek az elmélkedésnek a gyümölcse nem az én szentségem vagy tökéletességem fokától függ, hanem a Te kegyelmedtől és az én erőfeszítésemtől, amellyel méltóvá akarok válni hozzád.

Elhatározás: Isten dicsőségére és mások javára ma nyilvánosan megvallom a hitemet.