Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
2020. június 11. Évközi tizedik hét – csütörtök 
Szent Barnabás apostol

Evangélium: 

Mt 5,20-26
Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre”. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: „Oktalan” , méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ,,Bolond'', méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

Bevezető ima: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34)

Add, Uram, hogy szavaid mindig szívemben és ajkamon legyenek. A Te igéd legyen mindennapi felebaráti szeretetem mércéje! Uram, "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"!

Kérés: Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet Szent Szíved szerint!

Elmélkedés: 

1. Békében élni mindenkivel. „Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltár előtt...” Az Úr egy lényeges és elengedhetetlen feltételt támaszt, ha hozzá szeretnénk menni: békében élni testvéreinkkel. Hány ember szenved attól, hogy két ember, akik korábban szerették egymást, nem szólnak egymáshoz. Egyiküknek sincs ereje, hogy engedjen az igazából, és a kezét nyújtsa a másiknak. A közöny, ami a büszkeség eredménye, megfosztja a lelket a valódi békétől. Van valaki az életemben, akitől bocsánatot kellene kérnem? Van valaki, akinek még mindig nem tudtam megbocsátani?

2. Lemondás a neheztelésről és az engesztelhetetlenségről. A missziók során feladtam egy tizenhét éves fiúnak az utolsó kenetet, és imádkoztam a családjával, míg a kígyóméreg lassan felemésztette a fiatal fiú életét. A neheztelés is egy ilyen méreg, ami a szívbe kerül, és veszélyezteti a lelki egészségünket. Semmiképp nem lehet bennünk engesztelhetetlenség, nem táplálhatunk neheztelést magunkban, ami megkeményíti a szívünket és megkeserít bennünket.

3. Bölcs hallgatás. Amikor a családunkért imádkozunk, minden haragot ki kell űznünk magunkból, és meg kell próbálnunk olyan jónak lennünk, mint Krisztus. Amikor autót vezetünk, vagy látjuk, hogy gyermekünket játék közben szabálytalanul fellökik, vagy elveszti a meccset, nem szabad, hogy elragadjon a kísértés, és másokat sértegessünk. Mindig résen kell lennünk, mert még nagyon messze vagyunk a lelki érettségtől. A bölcsességünk segítsen hallgatni, amikor keserű harag, vagy rosszindulatú pletyka kívánkozik ki belőlünk!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm az új parancsodat: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Minden nap egy stadionhoz hasonlít, ahol a jóságért és az irgalmasságért folytatott versenyből győztesként kerülhetünk ki, leginkább a szeretetteljes szavak segítségével.

Elhatározás: Bocsánatot fogok kérni valakitől, akit megsértettem; én leszek a hídverő, aki megteszi az első lépést.